Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1971-10-01 / 2. szám - Figyelő / Figyelő
Front hatékony támogatása révén azonban sikerült az alapvető ideológiai, politikai és szervezési kérdésekben egyaránt lényegében egységes álláspontra jutni, s megújítani a kommunista szellemű gyermekszövetséget. Tekintetbe vették természetesen azokat a sajátosságokat, amelyek abból a tényből adódnak, hogy a pionírszervezet a Szocialista Ifjúsági Szövetség (SSM) szerves része. Az újjászülető pionírszervezet a legifjabb nemzedék kommunista szellemben való neveléséért felelősséget vállal. A gyermekszervezet a funkcióinak megfelelő részesedése a szervezet programjában és szervezési elveiben nyer pontos megfogalmazást. A szervezet fontos alapelve az egység és a belső differenciádé elve. Az egység elve nincs ellentétben azzal a ténnyel, hogy a 6—15 éves gyermekek szervezete igen specifikus megközelítést igényel. Ezt fejezik ki a pionírszimbolika, a pionírtörvények, a pionírokkal folytatott munka tartalma és módszerei, valamint a szervezet struktúrája. A belső differenciálódást a meglehetősen nagy életkori eltérések (6—15), a szükségletek és az érdeklődés dinamikussága, változékonysága, eltérő volta szükségen. A differenciáció abban a tényben nyer kifejezést, hogy a szervezeten belül lehetséges különféle típusú, különböző életkorú és nemű gyermekekből összetevődő közösségtípusokat létrehozni, amelyek tevékenységformáit, tartalmát az életkori sajátosságok határozzák meg elsősorban. A differenciáció elvének érvényesítése nem azt jelenti, hogy a szervezet keretén belül újabb szervezetet akarnánk létesíteni, megbontva az eszmei, politikai és a szervezeti egységet. A pionírszervezet csakis a tevékenység- formák, a módszerek és az érdeklődés szemponjából differenciált. Igen fontos további elvek még a demokratikus centralizmus elve, a tagság önkéntességének az elve. A szerző a továbbiakban a pionírszervezet fő feladatairól ír, majd a technikai, a kulturális, a turisztikai és a sporttevékenységek célkitűzéseit taglalja. (Otto Čmelík: Pionírska organisace SSM — nezastupitelný öinitel v komunistické výchové detí. 1970—71, 6. szám, 160—164 old.) A 7. számban Anna Královičová foglalkozik az iskola és a pionírszervezet kapcsolatával. A szerző olyan iskolán működik, ahol az 1968—69-es években sem szűnt meg a pionírszervezet működése. Megkapó közvetlenséggel közli saját tapasztalatait, eredményeit. Központi mondanivalója: csakis állandó, lelkiismeretes, áldozatkész foglalkozás a gyermekekkel vezet eredményekhez. Az egyes állami ünnepek, történelmi évfordulók megemlékezései mind olyan tevékenységformák, amelyek ébren tartják a szervezet iránti érdeklődést nemcsak a gyermekek, de a szülők, a falu részéről is. Különös figyelmet fordít a fizikai munka iránti szeretet felkeltésére, a közösségi élet helyes megszervezésére. Üj hagyományokat is létesítettek: a pionírfogadalmat mindig rendkívül ünnepélyes keretek közt bonyolítják le. Az elsőosztályosokat nagy szeretettel fogadják, rendszerűit megajándékozzák a pionírkertből szedett virággal őket. Új hagyomány a csapat, a raj ..születésnapjának“ megünneplése. Ez az addigi eredmények bilanciája és a további örömteli feladatok kitűzése. Megünneplik a pionírok születésnapját is, a jó hangulatot saját készítményű kis ajándékokkal még fokozzák is. Az, hogy 1968-ban sem szűnt meg a pionírszervezet működése, nagymértékben a szovjet pionírokkal folytatott állandó kapcsolatoknak volt köszönhető — vallja a pártonkívüli, de a szocializmus ügyét megingathatatlanul támogató tanítónő, aki 33 éve működik a Ždár nad Sázavou-i járás egyik legjobb osztatlan iskoláján. A 10. számban Antonín Himl foglalkozik a szocialista ifjúsági szervezet és az iskola együttműködésének kérdéseivel. Az SSM teljesen önálló szervezet, semmiképpen nem lehet az iskola alárendeltje. Ezt a szervezetet nem pótolja az iskolában létrehozott diákönkormányzat vagy más egyéb iskolai létesítmény. Hangsúlyozza a szülők, a pedagógusok megértésének fontosságát. Helyteleníti a szervezetbe való tömeges belépést; ahol ez előfordul, ott valami hiba van. Minden valószínűség szerint néhány pedagógus — bár lehet, jóhiszeműen — nem tartja be az önkéntesség elvét. Csak azok lépjenek be az önkéntes szervezetbe, akik teljes tudatában vannak, mit vállaltak ezzel, s képesek dolgozni, nehézségeket is leküzdeni. A pionírszervezet specifikumát a gyermek érdeklődési körének kibontakoztatásában látja. Elítéli a különösen az 50-es évek első felében uralkodó nézeteket és gyakorlatot, miszerint a pionírszervezet csak az iskola segítőtársa, fő feladatai azonosak az iskoláéval. Abban az időben minden pionírgyűlést a tanulmányi átlag emelkedésének vagy csökkenésének tárgyalása töltötte ki. A pionírszervezet azonban nemcsak az iskola céljaival azonosult, hanem átvette az iskolai élet tartalmát, módszereit is; persze, hogy a gyermekek érdeklődése megcsappant a szervezeti élet iránt. Magától 55
