Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1971-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: Gondolatok a korszerűsítésről / Az alapiskola felsőtagozatának problémái
erőfeszítések. Feltétele a belátásnak, az együttérzésnek és tapintatnak, az ön- és emberismeretnek, kifejeződik a művelt embert jellemző megértő magatartásban... (7j A költő mondanivalójának és kifejezésmódjának, tehát a költemény tartalmi és formai jegyeinek kibontása az a célszerű munka, melynek eredménye: az értelem mindenoldalú kimunkálása. A minél teljesebb megértés az általános műveltség első lényeges jegye. Az említett logikai műveletekkel és kategóriákkal való tanulói munkáltatás az átvitel, a „transfer о/ training“ az ismeretek új területeken való alkalmazhatósága szemszögéből a tankönyv 156. oldalán levő „Gyakorlatok“ nem érik el a kívánt színvonalat. Az a felhívás, hogy „Alakítsátok át prózává Petőfi szép költeményét“ — véleményünk szerint — esztétikai szempontból káros. Hiszen az irodalmi mű a gondolati-érzelmi-esztétikai energiaátvitel eszköze, melyet leszűkíteni kizárólagosan a „story“-ra vagy annak fogalmazási gyakorlatkénti „átíratására“ — ebben az esetben — esztétikai baklövés. Állításunk bizonyításául is (de elrettentő például is), hadd idézzük Benedek Marcellt: „... Magam fogom megmosolyogtatni az olvasót azzal, hogy egyszerű szavakkal elmondom egy kis költemény tartalmát, amely halhatatlan bűbáját éppen egyszerűségének köszönheti. — A juhász szamáron ment. Lába leért a földig, mert a legény nagy volt. Még nagyobb volt azonban boldogtalansága. Gyepes hanton furulyázva őrizte legelésző nyáját, amikor egyszer csak azt a hírt hallotta, hogy babája haldoklik. Fölpattant a szamárra és vágtatva indult hazafelé, de már későn érkezett. Babája meghalt, csak holttestét láthatta. Mit tehetett volna elkeseredésében a juhász? Botjával nagyot ütött a szamár fejére, mert nem vitte elég gyorsan. — Azt hiszem, az iskolában jelest kapnék erre a dolgozatra, amellyel tökéletesen sikerült agyonütnöm a világ egyik legkedvesebb versét, noha alig tértem el a költő szavaitól (8).“ Mi történt itt? „Csak“ az, hogy ami a költeményt széppé, művészivé teszi, éppen azt törölte le a Benedek Marcell által kigúnyolt régi iskola. Mert az iskola korszerűsítése nem kizárólagosan a segédeszközökkel való ellátást jelenti, hanem azt, hogy az előadó tanító és a hallgató tanuló iskolája változzék a munkát szervező, tanulóit gondolkodtató tanítóval, és cselekvő, gondolkodó tanulóval rendelkező iskolává. írni írással, beszélni a tanuló beszéltetésével taníthatunk meg. Gondolni pedig nyilván a logikai műveletekkel és a fogalmakkal operáló gondolkodási tevékenységgel! Az erre való ösztönzést keveseljük a tankönyvnek konkréten ebből az idézett részéből. Mindezt pedig csak azért vetjük fel, mert a mi iskoláinkban nem csupán az „Anyanyelvűnkéből való tanításról van szó, hanem anyanyelvűnk megszerettetéséről. Persze nem az itt elmondottak hiánytalan „továbbadásáról“, hanem — ennek vagy hasonló meglátásoknak a gyermekek, az osztály értelmi szintjére transzportálásával — tanítványaink értelmi és az esztétikumot befogadó képességeinek fejlesztéséről van szó. Egyszóval: a nyitott szellemi habitusú ember kiműveléséről akartunk szólni. Jegyzet — Irodalom (1) Lásd pl. a szerzőnek a Tanító Szemmel I. (SPN, Bratislava, 1966, 16—23. oldal) c. kötetben. (2) A kérdés gazdag irodalmából csupán kettőt említünk: Kelemen László — Pedagógiai Szemle, 1954. IV. 1—50 1.; Faragó László — Ped. Szemle 1960. X. 922—26 1. (3) A formális és a materiális képzés egy tantárgyon belüli strukturalizálás bonyolult kérdéseire itt most nem térünk ki. (4) Fajcsek Magda: A kifejezőképesség fejlesztésének módszereiről (Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1968, 94. 1.). (5) A szinesztézia olyan költő kép, amelyben különböző érzékelési területekhez tartozó jelenségek szerves egységet alkotnak. Persze anélkül, hogy a görög eredetű össze- érzés — szinesztéziát említenénk a tanulóknak, mégis fel kell rá hívnunk figyelmüket, mert csak így juthatunk túl az iskolás leíró verstanon, csak így tudatosíthatják majd később a funkcionális verstan szabályait s értethetjük majd meg az impresszionalizmus szinesztéziával teli költői képeit, Tóth Árpád vagy Rimbaud költészetét. (6) Vö. pl. Schumann: Ábrándképeit (Este — Lendület — Miért? — Szeszély — Az éjben — Mese — Lidérces álom — Vége a dalnak), de akár Liszt vagy Grieg, Chopin vagy Csajkovszkij prelüdjeit, intermezzóit, noktürnjeit, Lied ohne Worte — Chant sans paroles-ait, románcait, arabeszkjeit, fantáziáit, impromtuit stb. pl. a Waldmülleri zsánerképekkel. Vagy Hollósy Simon művészete első preiódu- sának képeit (A tengerihántást vagy a Mulató társaságot), Hubay csárda jeleneteit 48
