Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1971-09-01 / 1. szám - Pais István: Bírálat a "Kémia a kilencéves alapiskola 8. osztálya számára" című tankönyvről / Az alapiskola felsőtagozatának problémái
vételt foglaltam össze, írásom összeállításakor kizárólag a segítő szándék vezetett: arra törekedtem, hogy a „kívülálló“ szemével meglátott dolgok elősegítsék a Csehszlovákiában működő magyar tannyelvű iskolák tanárainak és tanulóinak munkáját. 1. Általános megjegyzések A tankönyv alapos áttanulmányozása után bírálatom általános részét az alábbiakban foglalom össze: A könyvben elég sok olyan részt találunk, amelyet a szakmai precizitás szempontjából hibáztatni lehet. Szükségesnek tartom annak leszögezését, hogy nem feltétlenül könnyű az, ami elnagyolt, felületes, és nem szükségszerűen nehéz, ami szakmailag korrekt! A kémiával ismerkedő tanulók számára egyformán nehéz (vagy könnyű!) a hibás, illetőleg a korszerű nomenklatúra. Ezért javaslom, hogy az -o és -i végződéseket javítsuk és következetesen higany (Il)-oxidot, vas (III)- kloridot stb. írjunk. Bár nem tartozik szorosan a könyvbírálat témájához, az előző kérdés vonatkozásában azt is megemlítem, hogy a nehéznek tűnő, .korszerű szakmai fogalmak (mint például az elektronegativitás) logikus oktatása nem teszi nehezebbé a kémia-oktatást, sőt megkönnyíti azt! A kémiai szemlélet formálásának szempontjából nagyon fontosnak tartom a kémiai egyenletek írását. A tankönyv írói — miként a hazai kémia-tanárok tekintélyes része is — mereven ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyenletekben a keletkező elemi gázok mindig 2 atomos molekula-képlettel szerepeljenek. Megítélésem szerint sokkal helyesebben járunk el akkor, ha a tanulók azt jegyzik meg, hogy az egyes reakciók közben az ilyen gázok atomos állapotban keletkeznek és csak később (itt az időtartam nagysága lényegtelen!) alakulnak át molekulává. Ez azért lényeges, mert korszerű reakció-kinetikai szemléletünk szerint sohasem zárt, alapállapotú molekulák reagálnak, és első lépésben nem is azok jönnek létre. A logikai nevelés szempontjából igen lényeges hibának tartom, hogy a könyv (és a későbbi bírálatban szereplő „társai“ is) rendkívül mechanisztikusán (kezeli a ve- gyületek egymástól való származásának kérdéseit: képletből származtat képletet, így a valóságtól való elszakadás veszélyével kell szembenéznünk, pedig a kémiának is a természet jelenségeinek és törvényszerűségeinek valósághű megismertetésére kell törekednie! Külön kiemelem, hogy a könyv magyaros nyelvezete ellen — feltehetően a „szolgai“ fordítás következtében — elég sok kifogás hozható fel. Erről csak annyit, hogy anyanyelvűnk tisztaságára elsősorban az iskolának kell ügyelnie! 2. Részletes megjegyzések A továbbiakban a tankönyv sorrendjében teszem meg kisebb-nagyobb észrevételeimet és zárójelben mindig feltüntetem a kifogásolt rész oldalszámát is: Ügyes, jó a színes oldalon levő bevezető rész! (2—3) — Az eszközfelsorolásnál szereplő nevek nem azonosak a Magyarországon használatos szakkifejezésekkel: „frakciós“ helyett „frakcionáló“ lombik; „gyűrű“ helyett „karika“ stb. (8—9) — A 3. ábra alján nagyon furcsa a szöveg: „nincsen a gázak kiterjednek“! (10) — Nem „helység“, hanem „helyiség“! (12) — Nem minden forrásvíz kemény! (14) — Az utolsó bekezdés szövege ellentmondó, zavaros! (14) — Az „Ezenkívül tartalmaz még...“ kezdetű mondat értelmetlen. (15) — Hasonló „Az iparban az ipari...“ kezdetű mondat. (17) — A kép nem szerencsés, mert a szűrlet is csapadékosnak tűnik. (20) — „A víz desztillálása...“ helyett a víz tisztítását kell érteni! (21) — „Ha az oldatokban nem látjuk...“ mondat félreérthető, mert az oldatok mindig egyneműek. (23) — A „Ha (fs=)...“ mondat érthetetlen így. (27) — Nem akkor találjuk a táblázatban, ha az oldatba sűrűségmérőt mártunk! (27) — „Elegyül" helyett ,elegyedik“. (27) — Meglepő az a fogalmazás, mely szerint а CO2 a limonádéban „fordul elő“! (27) — A képen nem látszik a hőmérőt tartó dugó! (28) — A vegyipari üzemekben elsősorban sem a víz desztillálására használják a műveletet. (31) — Nem általában a gázok, hanem csak az elemi gázok molekuláira érvényes a 2 atomos jelleg. (37) — A c) pont nem elég precíz: különböző atomokból, vagy molekulákból állanak! (39) — Az első egyenlet helyesebb, hiszen az elemek mindig állapotban keletkeznek. Igaz, ugyan, hogy az oxigénatomok később oxigénmolekulát alkotnak, de a kémiai szemlélet miatt az első felírás helyesebb, a kettőt együtt kell értékelni! (40). „A tiszta levegő...“ mondat nem igaz. (43) — Nem vagyok biztos abban, hogy a leírt kísérlet eredményesen végrehajtható: s vasreszelék hevítés közben köny- nyen lepotyog s akkor a mérés már hamis eredményt ad. (45) — „üvegből“ helyett 20
