Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1971-12-01 / 4. szám - Horváth István - Ondrejčeková, Erika: Hiányosságok a tanulók orosz nyelvi kiejtésében / Középiskoláink számára
HIÁNYOSSÁGOK A TANULÓK OROSZ NYELVI KIEJTÉSÉBEN (A PF-ra jelentkező, magyar tanítási nyelvű iskolát végzett hallgatók körében végzett jelmérés alapján) HORVÁTH ISTVÁN - ERIKA ONDREJČEKOVÁ Ma az idegen nyelvek tanításában a nyelv gyakorlati elsajátításának kulcsfontosságú szerepe van. Ezért az idegen nyelvet tanító pedagógusnak — ha iskolájában jó tanulmányi eredményt akar elérni — nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is el kell sajátítania tantárgyát. A nyelv hangok jeleinek rendszere, és azért fonetikai szempontból kifogástalannak kell lennie, ha teljesíteni akarja kommunikációs szerepét. A tanuló annál nehezebben sajátítja el az idegen nyelv helyes kiejtését, minél jobban eltér annak hangtani rendszere a tanuló anyanyelvétől. Ezt a tényt elsősorban a magyar tanítási nyelvű iskolák tanítóinak kellene tudatosítaniuk, minthogy a magyar nyelv fonetikai téren nagyobb mértékben különbözik az orosztól, mint pl. a szlovák nyelv. Hogy meggyőződjünk a PF magyar részlegére jelentkező jövendő orosz szakos hallgatók orosz nyelvi kiejtésének általános színvonaláról, mindjárt az iskolai év elején felmérést végeztünk körükben. Közben az a cél vezetett bennünket, hogy megállapítsuk: milyen az orosz nyelvi kiejtésük, az orosz fonetikának melyik része okozza nekik a legnagyobb nehézséget, és mire kell majd elsősorban figyelmüket irányítaniuk főiskolai tanulmányaik folyamán. Felmérésünk folyamán minden hallgatóval elolvastattunk egy rövid orosz olvasmányt. Az így nyert anyag részletes elemzése alapján a következő hiányosságokat állapítottuk meg: a] az orosz hangsúlyozásban A hallgatónak az olvasásra kiosztott szövegben a hangsúly meg volt jelölve. Ennek ellenére egyesek ezt nem vették tekintetbe, s másképp hangsúlyozták a szavakat. Azt is megállapítottuk, hogy különösen hosszabb szavak esetében — egyes hallgatók erősen hangsúlyozták a szó első szótagját is. Tudjuk, hogy az orosz hangsúly erőteljesebb, mint a magyar vagy a szlovák. Ez a követelmény — csekély kivételtől eltekintve — nem volt tapasztalható a hallgatók olvasásában. Nemegy esetben jellegzetes hungarizmussaal is találkoztunk. A hangsúlyos orosz „o“-t hosszú magyar „ő“-ként ejtették egyesek, minthogy az utóbbi hang a magyar nyelvben gyakran előfordul. Az ilyen kiejtés esetében ez a hang megváltoztatja minőségét, zártábbá lesz, ami ellenzik a helyes orosz kiejtés szabályaival. Ennek a jelenségnek a magyar iskolák orosz nyelvet tanító pedagógusai nagyobb figyelmet kell hogy szenteljenek. Tudjuk, hogy jelentős szerepet játszik a tanulók vizuális benyomása is, minthogy mind a magyar, mind a szlovák nyelvben az ékezettel ellátott megánhangzót hosszan kell kiejteni. b) az orosz vokalizmus terén Az orosz vokalizmusra jellemző a hangsúlytalan magánhangzók redukciója. Ez a jelenség sem a magyar, sem a szlovák nyelvben nem ismeretes, azért tanulóinknak nagy nehézséget okoz. ígyhát érthető, hogy az orosz kiejtésnek éppen ezen a területén találtunk a legtöbb hiányosságot. Egyébként érdekes, hogy a magyar tanulók hang- súlytalan „ 0“ redukált alakját kizárólag „á“-nak ejtik ki. Ezt tapasztaltuk hallgatóinknál is. Az ún. másodfokú redukció helyzeteiben tiszta „á“-t ejtettek, pl. táblázat 118
