Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-06-01 / 10. szám - Kovács László: Könyvekről / Könyvekről
Könyvekről DEME LÁSZLÓ Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról „A baj igazi forrása bennünk van: közönyünkben, mely észre sem veszi, hogy a gyerek pirosítva helyett azt mondja, cservenülve. A veszély magva — bennünk van; dermedtségünkben, beletörődésünkben, gőgös némaságunkban és szorongó gyávaságunkban. Minden nyelvnek olyan a sorsa, amilyent megérdemel.“ Fábry Zoltán, 1936 315 Megjelent az első csehszlovákiai magyar nyelvművelő könyv. Szerzője Deme László; címe: Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról. A nyelvművelés szükségességét fölösleges hangsúlyoznunk. S ezt a munkát csak saját magunk — problémáinkat belülről ismerők — tudjuk jól végezni. (Deme László ugyan magyarországi nyelvész, de öt évig közöttünk élt, mint a Komenský Egyetem vendégtanára, s problémáinkat — ahogy ő mondogatta — „lakva“ ismerte meg.] A nyelvművelés terén az első lépéseket már megtettük: csaknem minden lapunk közölt, vagy közöl nyelvművelő cikkeket, cikksorozatokat. A két évvel ezelőtt megalakult Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság szintén fontos feladatának tartja a nyelvművelést. A szerző itt kötetbe gyűjtött írásai :s már nagyobb részt megjelentek az Irodalmi Szemlében. A kötet anyaga öt nagyobb egységre tagolódik. „Általános kérdések“ címszó alatt a szocialista társadalmakban élő nemzetek és nemzetiségek kultúrája és nyelve problémáit boncolgatja, részletesen ismeri a jugoszláviai magyarság ilyen problémáit. A „Nyelvhasználat, nyelvművelés, nyelvtudomány“ című tanulmányában szól többek között a nyelvművelés szükségességéről: „A szocialista államnak szocialista polgárokra van szüksége. A szocial.sta polgár művelt ember és gondolkodó ember; a műveltségnek a nyelv a közvetítője, a gondolkodásnak a nyelvhasználat a hordozója és megjelenítője. A nyelv hajdan az emberré válásnak, ma az emberi továbbfejlődésnek nélkülözhetetlen emelője; a nyelvhasználat gondozása, kiművelése és a beszélő tömegeknek e formában való átadása állampolgári kötelesség, szocialista kötelesség, emberi kötelesség“. Ezután fontossági sorrendben fölvázolja ilyen irányú teendőinket. Egy-egy fejezetben közli a sajtó és a szépirodalom nyelvével és nyelvhasználatával kapcsolatos észrevételeit. Hasznos tanácsokat ad az újságíróknak, íróknak, s természetesen a hibákat konkrét példákon illusztrálja, a javítás szándékával. Elvégzi egyes szépirodalmi művek nyelvi, stilisztikai vizsgálatát. S ami bennünket közelebbről érdekel: az iskolai nyelvművelés feladataival három tanulmányában foglalkozik. Szól az „anyanyelvi“ és „anyanyelvű“ oktatás közti ősz- szefüggésekről, különbségekről. Sok hasznos tanácsot ad a magyar szakos tanároknak a komplex nyelvi elemzéssel és az értelmező felolvasással kapcsolatban. De nemcsak a magyar szakosok meríthetnek hasznos tudnivalókat ezekből a tanulmányokból, hisz: „A teljes értelemben vett iskolai nyelvművelés az egész testületnek közös teendője, mert nem reked meg a nyelvnél, hanem messze túlmutat rajta: a tudatos és társadalmilag hasznos, önálló és alkotó ember felé“. A helyes kiejtés problémájával és fontosságával a galántai Kodály-napokon elhangzott beszéde foglalkozik, mely szintén helyet kapott ebben a fejezetben. A kötet végén, befejezésképp, a nemzet és nemzetiség fogalmát tisztázza egy rövid fejtegetésben. Ez a könyv már sokat váratott magára. Végre megszületett. Hasznos, tehát fontos könyv. Tanulhat belőle a pedagógus, az újságíró, az újságolvasó, társadalmunk minde r magyarul gondolkodó, beszélő és író polgára. .... .. KOVÁCS LÁSZLÓ adjunktus PF, Nitra
