Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-10-01 / 2. szám - Kerékgyártó Imre: A személyiség

lélegzett. Tudjuk: a légkör elsorvaszthat vagy kivirágoztathat. Az, hogy a csehszlovákiai magyar iskolaügy ma erősebb, mint korábban volt, hogy az alapiskolák tanítóinak képesítése jobb a szlovákiai átlagnál, hogy minden magyar nyelvterületen éppen a mi iskolaköteles tanulóinkra jut a legtöbb tankönyv és tanszer, hogy pedagógusaink a gyakorlatban négy forrásból: a csehszlovákiai magyar, a cseh, a szlovák és a magyarországi pedagógiai művekből meríthetnek, hogy iskoláinkban bőséggel találhatóak a magyarországi, a csehszlovákiai, meg a saját kiadású segédeszközeink (diafilmek, vetítők, magnetofonok, televíziós készülékek stb.), annak bizonyító ereje van.

Bizonyítja — minden még meglévő hiány és gond ellenére is — Csehszlovákia Kommunista Pártja lényegében helyes nemzetiségi politikáját az elmúlt két évtizedben.

Szerkesztőségi megjegyzés: A fenti előadásvázlatot segédanyagként a magyar iskolák 20 éves fennállásának alkalmából rendezett Szülői Szövetség és a Pedagógiai Tanács ünnepi ülésére közli lapunk.

A személyiség

Dr. KERÉKGYÁRTÓ IMRE, Budapest

41

Vannak szavak, fogalmak, amelyeket megszokottan használunk, nem is gondolunk arra, hogy tartalmukat előbb tisztáznunk kellene. Bármilyen pedagógiai művet vegyünk kezünkbe, ilyen szóként találkozunk bennük a személyiséggel. A pedagógia legalapvetőbb jeladata ennek a személyiségnek sok, vagy éppen mindenoldalú fejlesztése. Addig azonban, amíg egyértelműen nem feleltünk arra a kérdésre: mi a személyiség?, ez a feladat nem kap konkrét tartalmat. Megnehezíti a felelet megtalálását, hogy ugyanezt a fogalmat nemcsak a pedagógia használja. Foglalkozik vele a pszichológia, a szociológia, a politika, az etika, a jog és még számos más tudomány is, amelyik mind a maga nézőszögéből közelíti meg tartalmát. Automatikusan egyik értelmezés sem ült- hető át a pedagógiai gyakorlatba. Nyilvánvaló ugyanis, hogyha egy kommünikében azt olvassuk: „a fogadáson közéletünk szúmos kiváló személyisége vett részt“, a benne használt személyiség-fogalom nem sok támogatást

nyújt pedagógiai feladataink megoldásához. Nem alkalmazhatjuk' mechanikusan a pszichológiáét sem, ez ugyanis sajátos vizsgálódásai érdekében szektorokra (szomatikus, kognitív, konatív stb.) bontja a személyiséget, holott pedagógiai szempontból épp az a leglényegesebb számukra, hogy a személyiség mindig struktúra, a fejlődés adott szakában zárt, de fejlődésre, változásra képes rendszer.

A hétköznapi nyelvhasználat négy fogalmat szokott pontatlanul használni. Ezek közül:

1. az individuum azt fejezi ki, hogy létező, aki

2. egyed, tehát biológiai lény,

3. egyéniség, tehát másoktól különálló, tőlük eltérő vonásokkal rendelkezik.

4. és személyiség, azaz szintetizálja az előbbi három fogalmat, és így magában egyesíti a Marx meghatározásában foglalt jegyeket; biológiai, másoktól és a társadalomtól önálló, de társadalmilag tevékeny lény. Nyilvánvaló tehát, hogy a személyiség fogalmában