Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-10-01 / 2. szám - Kerékgyártó Imre: A személyiség

megtalálhatók a indivíduum, egyed és egyéniség jegyei, de döntő többlet ben­ne, hogy mindezek társadalmi jellegét és funkcióját, szerepét állítja a közép­pontba. Ha mindezeket figyelembe vesszük, pedagógiai szempontból a személyiség egységes szerkezetét vehetjük csak alapul, s nem elégedhetünk meg az egyes szaktudományok sajátos megkö­zelítési módjaival. Ez a szerkezet pe­dig a következőképp vázolható fel: személyiség személyi tudat tartalmi oldala ismeretei társadalmi arculata {nézetei) formai oldala érdeklődése temperamentuma irányultsága képességei jelleme személyi lét biológiai lény öröklött és szerzett tulajdonságaival viszony a társadalommal a társadalom viszonya hozzá betöltött szerepei Mind a személyi létnek, mind a tu­datnak van külső és belső rétege. így pl. azok a társadalmi szerepek, ame­lyeket formailag lát el csupán a sze­mélyiség, de nem azonosul velük, vagy azok az ismeretek, amelyeket mások­tól készen vesz át, de nem dolgozza fel magáévá őket, csak a külső réteg­hez tartoznak. Nem véletlen tehát, hogy pedagógiánk a tanulók aktivitá­sát, önállóságát, tevékeny részvételét hangsúlyozza az ismeretszerzés folya­matában, valamint a nevelésben. Nem elégedhetünk meg ugyanis azzal, ha csak a tanulók személyiségének külső rétegéhez férhetünk hozzá, alakítani, valóban nevelni őket csak akkor tud­juk, ha személyiségük belső rétegeire tudunk hatni, ott vagyunk képesek vál­tozásokat előidézni. A személyiségelmélet megemlíti ezenkívül, hogy a személyi létnek ten­gelye a tevékenység. Ez azt jelenti, hogy a személyiségre nem a szavak, hanem az általa végrehajtott tettek hatnak. A cselekedetek (sport, turisz­tika, egészséges életmód) fejleszti bio­lógiai lényét éppúgy, mint társadalmi viszonyait (közéleti tevékenysége, tár­sadalmilag hasznos munkája és meg­becsülése) és szerepeit (aktívan vesz-e részt a közösség életében?). Mindez arra is figyelmeztet, hogy ne tulajdo­nítsuk túlzott szerepet életünkben a puszta szavaknak. Sartre szerint ko­runk legtipikusabb betegsége amúgyis a szórák. A személyi tudat tengelye az öntu­dat, amely a személyiség fejlődése so­rán tervszerű nevelés hatására, és nem spontánul alakul ki. Az „én“ tudatá­hoz még minden csecsemő eljut, innen azonban már a nevelőnek kell eljut­tatnia a fiatalokat az önismeret — önérzékelés = fizikai, bioló­giai önállapot érzékelése és átélése — önfelismerés = a személyi­ség önmagát a logikai gondolkodás szintjén ismeri meg. az önértékelés — önfelismerése segítségével megál­lapítja helyét egy adott kollektívá­ban, a társadalomban. — ösztönzéseket kap, hogy milyen magatartást alakítson ki az önszabályozás — önelemzés: „önbírálat“, elemzi viselkedését, tetteit — önkontroll: tudatos ellenőrzés önmaga felett (önfegyelem, önura­lom) lépcsőfokain át. Nevelésünkben rend­szerint ezekről a fontos lépésekről fe­ledkezünk meg, vagy azért, mert egy­oldalú intellektualizmusra törekszünk, vagy egyszerűen megfeledkezünk ar­ról, hogy ezek nélkül a személyiség fejlesztéséről beszélnünk sem lehet. Sokszor keressük nevelésünk kudarcai­nak okait, s azokat mindenütt kutat^ juk, csak épp e lépcsők elhanyagolá­sában nem. Márpedig, ha a személyi­ség sokoldalú fejlesztését tekintjük fel­adatunknak, az oktatás elemi fokától ezeket a szokásokat, jegyeket kell mindenekelőtt kialakítanunk a gyer­mekekben. Csak ha ezen az úton jár­42

Next

/
Oldalképek
Tartalom