Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák két évtizedes történelmének tézisei
Elkészültek a tanítás ú] koncepciójának tudományos tervezetei, valamint a pedagógiai kutatási tervjavaslat is. A Nyitrai Pedagógiai Fakultás mellett Pedagógiai Kísérleti Intézet nyílt. A politikai, ekonómiai és kulturális élet anomáliái felhalmozódtak, és az 1964—65-ben induló viták lassan megérlelik 1968 januárját. Mivel a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák helyzetéről és szerepéről az 1968—69-es években már másutt szóltunk (Szocialista Nevelés 1970. június, Üj Szó 1970. július 5.), most csak azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a káosznak ez a két éve a magyar tanítási nyelvű iskolák két évtizedes fejlődésének egységes folyamatában ugyan jelentős megrekedést jelentett, de nem okozott 'törést a pedagógusok túlnyomó többsége nevelői tevékenységében. Jelentős esemény, hogy az ország államjogi átszervezése során a Szlovák Szocialista Köztársaságban 1969. január 1-től Oktatásügyi Minisztérium van. 1969. május elsejétől a nemzetiségi iskolákat nemzetiségi miniszter-helyettes irányítja, az ügyek intézésével pedig egy minisztériumi főosztályt bíztak meg. A hatvanas évek fejlődését az alapiskolák viszonylatában már az inten- zivitás, a középiskolák terén azonban még továbbra is az extenzivitás jellemzi. Az alapiskolák eredményességét igazolja az 1969 áprilisában végzett tanulói tudásszintvizsgálat egész Szlovákiában, melynek objektív értékelése szerint a magyar tanításnyelvű alapiskolák az országosnál valamivel jobb eredményeket értek el. Biztatóak továbbá a nemzetközi iskolaügy szervezési, pedagógiai-didaktikai kérdéseivel foglalkozó előremutató intézkedések, valamint azok az egyre elmélyültebb tanulmányok, tanulmánykötetek, melyek az utóbbi néhány évben jelentek meg. Előrehaladásunk további, mindkét évtizedére egyaránt jellemző útjelzői: A társadalom és iskoláink egyre szorosabb kapcsolata; az állam nagymérvű gondoskodása mind a személyi (a tanítóképzés], mind pedig az anyagi (épület, tankönyv, tanszer] ellátás terén; a közoktatásügy folyamatos kiépítése, mely azonban nemcsak a hálózat szinte állandó szélesítését és az iskolázottak számának gyors emelkedését jelenti, de jelenti nem utolsósorban a tankötelezettség teljessé tételét és ezáltal a tényleges tankötelezettségi korhatár jelentős emelését; a nevelés-oktatás szocialista tartalma: a pedagógusok áldozatos munkája és állandó továbbképzése, az ifjúsági mozgalom tevékenysége. Mindegyik mondat, megállapítás — egy-egy iskola, tanítói kar tevékenységére bontva is — alapos elemzést érdemelne. Továbbá meg kellene mondani, hogy ezek a fejlődési szakaszok, „útjelzők“ mennyiben azonosak a csehszlovák iskolaügy fejlődésének útjelzőivel, s miben jelentenek nálunk eltérést. Az eddigieknél pontosabban kellene körvonalazni: melyek iskolaügyünk első tíz évének extenzív fejlődésében az időt' álló, alapozó eredmények és mi a máig is érzékeny hézagokat hátrahagyó örökség? ... Szükségesnek véljük hangsúlyozni: az iskolaügy sohasem lehet független az általános politikától. A csehszlovákiai magyar iskolaügy nem független hazánk politikai, gazdasági és kulturális életétől, a csehszlovák közoktatás-politikától és természetesen a neveléstudománytól sem. A csehszlovákiai magyar iskolaügy fejlődése, a pedagógusok tevékenysége mindenkor visszatükrözte és visszatükrözi azt a közeget, melyben élt, 40
