Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák két évtizedes történelmének tézisei
A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák két évtizedes történelmének tézisei MÖZSI FERENC Társadalmunk az elmúlt negyedszázad alatt a szocialista iparosítás korszakát élte át, de lényegében elvégezte azokat a feladatokat is, amelyeket a kapitalizmus ipari forradalma korábban nem oldott meg hazánkban. A termelőerőknek ez az extenzív növekedése történelmileg rövid idő alatt biztosította a szocializmus alapjainak lerakását, és jelentős változásokat eszközölt a társadalom strukturális arányaiban is. Az ipari termelésen belül strukturális eltolódás történt a gépipar, a vegyipar és az elektro-technikai ipar fejlődése irányában. A mezőgazdaság nagyüzemi termeléssé alakult. A társadalmi viszonyok és termelőerők tehát e negyedszázados, de főleg az utóbbi két évtizedes fejlődése mélyrehatóan megváltoztatta a népesség foglalkoztatottsági szerkezetét és ezáltal az iskolázottság társadalmi igényét. Ebből és ideológiánk alapvető humanizmusából következik a kornak felemelően nagy műveltségpolitikai feladata: a szocialista köznevelés célkitűzéseinek megvalósítása egész Csehszlovákiában nemzetiségre és tanítási nyelvre való tekintet nélkül. Ennek az elvnek megvalósítása jegyében fejlődött iskolaügyünk az elmúlt negyedszázad alatt, és indult meg a felszabadult Csehszlovákiában a magyar tanítási nyelvű iskolák szervezése rögtön 1948 Februárjában. Tervszerűbben és nagyobb arányban a párt irányításával a Művelődésügyi Megbízotti Hivatal, karöltve a Csehszlovák Ifjúsági Szervezettel Bratislavában, 1950 július—augusztusában kezdte hazánkban a magyar tanítási nyelvű iskolákat szervezni, mégpedig azzal, hogy a jövendő tanítók számára egy nyári tanfolyamot indított. A tanfolyam pedagógiai vezetésével a Művelődésügyi Megbízotti Hivatal Ozorai Ferenc gimnáziumi tanárt (Dunaszerdahely) bízta meg. Ez a több mint kétszáz tanítójelölt — munkás- és paraszt-fiatalok, érettségizettek, egyetemisták, volt gimnazisták, akiknek szociális helyzetük, illetve a háború vagy a háború utáni évek nem engedték, hogy képességeiknek megfelelően, teljes értékű értelmiséggé nőjjenek —, lett a magva annak a pedagógus gárdának, akik megalapozták a jelszabadult Csehszlovákiában a szocialista magyar iskolaügyet. Szemléltetésül csupán ennyit: Az 1950 júniusában 154 osztályban 5100 tanulóval rendelkező csehszlovákiai magyar iskolaügyet 1950 októberére — éppen ezek a pedagógusok — már 1260 osztályos, 30 ezer tanulóval rendelkező iskolaüggyé fejleszt ették. 1960-ban, iskolaügyünk „harmadvirágzásának“ első évtizede végén, 70 ezer, 1970-ben pedig már közel 4 ezer osztályban 100 ezer tanuló jár Csehszlovákiában magyar tanítási nyelvű iskolába. Az ötvenes évek: Az iskolai hatóságok nagy tennivágyással és lendülettel szervezték a magyar tanítási nyelvű iskolaügyet. A felszabadult’ energiák fokozott tevékenységre és önművelésre ösztönözték a pedagógusokat.
