Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák két évtizedes történelmének tézisei

Már az ötvenes évek elején kiépültek a pedagógus-képző intézmények: a Pedagógiai Főiskola (Vysoká škola pedagogická) és a Pedagógiai Fel­sőbb Iskola (Vyššia pedagogická škola) magyar tagozatai (az előzőn csupán részben) Bratislavában; a tanítóképző Pedagógiai Gimnáziumok Bratislavában és Rozsnyón, az óvónőképző Pedagógiai Gimnázium Komá­romban. A komáromi Gimnázium megnyitása után 1958-ig bezárólag kiépült az általános középiskolák hálózata (21 általános középiskola — 12 éves iskolák felső tagozata — 189 osztállyal és 5230 tanulóval) és 1957-ig a nyolc- illetve később kilencéves alapiskolák hálózata is. 1956-ban meg­indul a Szocialista Nevelés c. módszertani folyóirat. A legtöbb tanító az évtized végére képesítést szerzett. Az összes iskolák számára 1949—60-ig 284 tankönyv, titulus jelent meg. Az iskolák tankönyvellátása még hiá­nyos volt. A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák első évtizede fejlődésének ezt az extenzív szakaszát a szerveződés és az alapozás jel­lemezte. A hatvanas évek: Az évtized-korszak váltásának előkészítője Szlovákia Kommunista Pártja KB-nak 1959. január 16-i határozata a Csehszlovákiai magyar dolgozók politikai, kulturális és gazdasági helyzetéről. Ennek eredményeként a 60-as évek elejére esik a magyar tanítási nyelvű isko­lák tanfelügyelői hálózatának kiépítése a járási, a kerületi és véglege­sebb formában központi szinten is. A Pedagógiai Kutatóintézet nemzeti­ségi csoportja és a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesz­tőségének állománya is ekkor állandósul. Ugyanis az ötvenes évek utolsó harmadában a tanítóság egy része már felnőtt feladataihoz, és részt tu­dott vállalni az iskolák irányításában. A Szocialista Nevelésben ekkor már több elvi jelentőségű cikk, tanulmány jelenik meg, kialakul a nem­zetiségi iskolák „specifikumainak“ pontosabb körvonalazása, korrigáló­dik az ideológiai klisékben való gondolkodás, és szóhoz jut a gyors fejlődés önálltató illúziójának kritikája is. Az alapiskolák számára ki­dolgozzák a tanítás új koncepcióját (főleg a szlovák nyelv tanításának koncepciója sikerült), majd sorra megjelennek az új tankönyvek, a ta­nítói útmutatók, illetve módszertanok. Emellett azonban az egész ország­ban erősödő dogmatizmus jó néhány vargabetűt is rakényszerít a magyar iskolák fejlődésére. Erősödik a decentralizáció (pl. megszűnik a Megbí­zottak Testületé, a Megbízotti Hivatalok). A Pedagógiai Főiskola egyesül a Bratislava! Komenský Egyetemmel, a Felső Pedagógiai Iskola Nyitrára költözik, a Komáromi Óvónőképzőt Lévára, illetve Losoncra helyezik, a pedagógiai gimnáziumok pedig a főiskolai tanítóképzés miatt meg­szűnnek, illetve Nyitrára helyeződnek át. Az 1960-ban jóváhagyott új óra- és tantervek helyett a Prágai Művelődésügyi Minisztérium 1961. szeptem­berétől új óra- és tantervet léptet életbe (az irodalmi nevelésnek köte­lező kétnyelvű oktatásával), melyet azonban 1963-ban már kénytelen korrigálni. Ugyanez a helyzet nagyjából a szlovák és magyar tanítási nyelvű iskolák adminisztratíve egy igazgatás alá helyezésével is, azzal a különbséggel, hogy az intézkedések túlkapásait csak az 1966—67-es években sikerült zömében korrigálni. 1960-tól 1969-ig 634 pedagógiai mű jelenik meg. Az alap- és általános középiskolák tankönyvellátása teljes. A szak-középiskolákban magyar- 39 országi tankönyveket is használnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom