Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-05-01 / 9. szám - Sz.J.: Figyelő / Figyelő
következtében megszűnik egy egész sor régi munkalehetőség, s létrejön néhány egészen újj. A horizontális társadalmi mozgás a család redukciójának is az eredője. Régebben a falun egy háztartásban három generáció, sőt több is együtt élt. Az új munkalehetőség után vándorló fiatalokkal a nagyszülők rendszerint nem költöznek be a nagyvárosba — hacsak nem nevelik a dolgozó szülők gyermekeit —, egy háztartásban csak két generáció él, ez gyengíti a családi egybetartozás tudatát. Ezenkívül a gyermek születése, az esküvő, a betegség, a halál a modern háztartásokból a sokkal kényelmesebb, speciális szolgáltatásokat biztosító intézményekbe költözött, ezzel is megrövidült a családtagok közös munkájának, együttélésének, hatáslehetőségeinek az ideje. Mindez nagy változásokat idéz elő a gyermek életében. Vajon az ipari termelés és a tudományos műszaki forradalom hatása milyen változásokat idéz elő a gyermek életfeltételeiben? Pozitívan kell értékelni az általános életszínvonalemelkedést, melynek következtében Európában az utolsó tíz év alatt 1—2 évvel meggyorsult a gyermek szomatikus fejlődése, tehát a nevelő nagyobb igényeket támaszthat velük szemben. A gyermek értelmi fejlődését elősegítik a számukra is hozzáférhető műszaki ismeretek, a tömegtájékoztatási eszközök. Nincs viszont pozitív hatással a gyermek szellemi és testi fejlődésére, hogy elidegenedett a termelőmunkától, a természetben éléstől. Az utcán játszó városi gyermek képtelen teljes mértékben a játékra összpontosítani a figyelmét, hiszen állandóan vigyáznia kell arra, ami körülötte történik — autóra, parkőrre, az ideges felnőttekre, a városi mikrofonra — mindez a figyelem szétszóródására készteti, szoktatja. A testmozgás csökkenése szintén káros hatású. A gyermekek lényegesen nagyobb terjedelmű tapasztalatokkal érkeznek az iskolába, mint régen, viszont ezek tartalma minőségileg eltérő, mert lényegesen kevesebb a közvetlenül szerzett tapasztalat a technikai eszközök nyújtotta közvetett tapasztalatoknál. A tudományok viharos fejlődése változást igényel az elemi oktatásban is, ezt az iskola meglehetős késéssel veszi tudomásul. Igen feltűnő ez pl. a matematikában, amely nemcsak a tudományok között, de a műszakilag fejlett civilizációban is sajátságos helyet harcolt ki magának. A matematikai diszciplínákból az utóbbi időben egységes rendszert teremtettek, melynek egyes részei kölcsönösen elősegítik egymás fejlődését. A matematikából fejlődött ki a modern logika és kibernetika, a bonyolult társadalmi és természeti rendszerek megértésének, elsajátításának eszköze. A matematika behatolt minden tudományágba, olykor a tudományosság mércéjét a matematizáció foka szabja meg. Ezért hangsúlyozzák egyes didaktikusok a számtan matematizációját, vagyis hogy az alapvető matematikai fogalom és operációk elsajátításával fejlődjön ki a matematikai gondolkodás, a valóság mennyiségi viszonyaival való produktív operációs készség. Nemcsak a tudomány és a társadalom fejlődik, megváltozott az iskolák szervezése, így az alapiskolák alsó fokának a jelentősége is, amit világszerte a legnagyobb időrezervával és a kihasználatlan tanulói kapacitással rendelkező iskolai egységnek tartanak. Az alsótagozati tanítóképzés jelenlegi következő feladatok teljesítésére kellene összpontosulnia: elementáris formális művelődést (trívium) nyújtani a tanulóknak, továbbá tárgyi elementáris (vecné elementárne) művelődést, s önállóságra, alkotó- készségre és felelősségre kell nevelnie. Kizárólag az alsófokra csak az első kettő vonatkozik, mivel azonban ezt az alsó tagozat nem teljesíti tökéletesen, veszélyeztetve van az egész alapiskola oktatónevelő céljainak a teljesítése is. (Doc. dr. Ing. J. Kittler: Modernizácia vyučovania a úlohy prvého stupňa základnej školy. 1970, 7. sz. 598—616 o.) KOMENSKÝ Az alsótagozati tanítóképzés jelenlegi helyzetének kritikai értékelésében meglehetősen megegyeznek a vélemények. Abban az időben, amikor a tanítóképzés a pedagógiai institútumokon folyt, elsősorban az előkészítés alacsony színvonalát kritizálták. Ma, amikor az 1—5. évfolyam tanítóinak a képzését a 6—9. évfolyam egy tantárgyával kombinálják, a kritika másfelé irányul. Általában nem a tanulmányi színvonalban kételkednek. Az alsótagozatos pedagógiai tevékenység előkészítése ezzel szemben hiányos motivációs és módszertani szempontból egyaránt. Néhány 1967-es intézkedés (mint pl. a tanulmányi idő meghosszabbítása 4 évre, a kombinálható tárgyak számának a csökkentése) javítottak ugyan a helyzeten, ennek ellenére a hallgatók szívesebben választanak olyan szakdolgozati témát, ami nem függ össze az 1—5. évfolyam problematikájával, s a végzés után többnyire otthagyják az alsótagozati munkát. A Prágai Károly Egyetem ezzel foglalkozó intézetének (Üstav pro učit. vzdel.
