Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-05-01 / 9. szám - Mózsi Ferenc: Ötven éves a CSKP. 1921-1971
Csehszlovákia Kommunista Pártja elmúlt fél évszázadára visszatekintve megállapíthatjuk: hazánk legkipróbáltabb, legedzettebb erejének bizonyult. Súlyos helyzetekben, a gazdasági válság, a müncheni döntés, a második világháború idején minden más pártnál és irányzatnál helyesebben ismerte fel és határozta meg a csehszlovákiai társadalom előtt álló feladatokat, a megoldás útját, tempóját és eszközeit. Akadtak ugyan ez öt évtized történetében botladozások és kitérők is, de — mindezek ellenére — győzelemre vitte hazánkban a szocializmus zászlaját. A Szocialista Nevelés, a csehszlovákiai magyar tanítók lapja, mindenkor, fenntartás nélkül támogatta Pártunk ügyét, és szerény lehetőségeihez mérten harcolt a marxizmus-leninizmus minél teljesebb győzelméért. Áttekinteni az öt évtized történetét — nálunk jobb hozzáértéssel teszik az arra hivatottabb laptársaink. Felsorolni a szocialista magyar iskolaügy eredményeit, mint Pártunk győzelméhez való szerény hozzájárulást — messze meghaladná lehetőségeinket. Egyébként is, ezt próbáltuk megtenni a múlt év október-november-decemberében, a csehszlovákiai szocialista magyar iskolaügy két évtizedének ünnepség-sorozatán. Most, a Párt Kongresszusa előtt, a fél évtized történetének lapjait lapozgatva, két alapvető elv tudatosodik bennünk. Az, hogy Pártunkat előrehaladásában mindig — a marxizmus-leninizmus forradalmi elveihez való hűség és az ennek alapján megteremtett egység; — az internacionalizmus és a népek, nemzetieségek nemzeti érdekeinek hűséges képviselete segítette. * * # Fél évszázada alakult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja, s ma is, a sorsdöntő konszolidációs folyamat során, ismét a párt vezető szerepéről és az egységről beszélünk. Sokat beszélünk az egységről, de sajnos mégis még sokan nem értik teljesen ezt a fontos fogalmat. Megfeledkeznek ugyanis arról, hogy holmi elvtelen egység nem szolgálhatja a munkásosztály ügyét. Első lépésünk az 1968 —69-es évek krízise után az eszmei alapon megteremtett szervezeti, politikai egység felé az opportunizmusban megrekedtekkel való szakítás volt. A párt egész története a bizonyíték: a forradalmi egység megőrzésének fontos feltétele az alapvető eszmei-elvi kérdések elfogadása, s elsősorban az, hogy következetesen megvalósuljon a párt vezető szerepe az élet minden területén. A párt vezető szerepének érvényesítése feltétele a munkásosztály szilárd hatalmának, a szocialista társadalom eredményes építésének. Ez elvünk, s ebből egy hajszálnyit sem engedhetünk, hiszen a vérrel megvívott osztályharc eredménye ez. Nem ajándék, hanem végeredmény. Ezért hangoztattuk ezt még akkor is, amikor a tömegek egy bizonyos része, megtévesztve és félrevezetve, maga sem volt tudatában saját maga igaz érdekeinek. A marxizmus-leninizmus eszméje arra kötelez, hogy ilyen esetben is, az árral szemben is, elöl járjunk, hogy a megtévesztetteket felvilágosítsuk valódi érdekeikről, s magunkkal ragadjuk őket a helyes cselekvés útján. Mindehhez persze szükséges a vezető szerep helyes értelmezése, meg az, hogy a párt és a tömeg kapcsolata a kölcsönös bizalomra épüljön. 258
