Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1971-05-01 / 9. szám - Mózsi Ferenc: Ötven éves a CSKP. 1921-1971

Ennek érdekében tevékenykedett a pedagógusok többsége a múltban is, és minden bizonnyal igyekszik majd dolgozni a jövőben is. Tény, hogy ma már a Szocialista Nevelés egy-egy tanulmányának, cikkének jelentős visszhangja van. Az alapvető dolgokban velünk egyetértő, eszmei alapokon álló, egységes olvasótábor áll lapunk mögött. A csehszlovákiai magyar pedagógusok — a párt félszázados történetének és az 1968-69- es évek tanulságainak tanulmányozása eredményeként — tudják, hogy a marxizmus-leninizmus forradalmi elveihez való hűség alapján megteremtett eszmei, politikai és szervezeti egység az előrehaladás záloga. S ennek nemcsak hívei, de harcos megvalósítói is a pedagógusok.

* * *

Fél évszázada alakult még Csehszlovákia Kommunista Pártja. Sorsdöntő időben született, s tevékenységével mindig a dolgozók sorsát irányította és irányítja a boldogabb élet felé.

Az ennek az öt évtizedes tevékenységnek, forradalmi harcnak mindig jellemző vonása volt a múltban is, meg ma is, hogy a munkásosztály és a nemzeti érdekek elvhű képviselete összefonódott tevékenységében. Csehszlovákia történetében — a fejlődés minden vargabetűje ellenére is — a kommunisták értették meg a legmélyebben: népeink és nemzetiségeink szabadsága, jelemelkedése és sokoldalú boldogulása egybekapcsolódik a nemzetközi haladás ügyével. Korunkban pedig mindenekelőtt a Szovjetunió és a szomszédos szocialista országok sikereivel.

Az osztályalapokon nyugvó, a szocialista szemléletű nemzetiségi kérdést július Fučík fogalmazta meg még 1931-ben, a Sarló kongresszusán. Mivel e sorok jól jellemzik a CSKP nemzetiségi politikáját az ellentétes osztályokra tagolt első köztársaság idején, hadd közöljük e dokumentumot:

„Tisztelt kongresszus, a cseh munkásság és a cseh forradalmi értelmiségiek üdvözletét hoztam el Önöknek a Sarló kongresszusa alkalmából. Ez az üdvözlet azonban nem lehet, és nem is puszta udvariassági aktus. A nemzet, amelynek tagjaként vagyok itt, uralkodó nemzet ebben az országban. Nem vagyok azonban tagja e nemzet uralkodó kisebbségének, nem is ez az uralkodó kisebbség küldött engem. Küldetésem feladata, hogy e nemzet elnyomott és szenvedő túlnyomó többségének üdvözletét tolmácsoljam Önöknek.

Önök a nemzeti felszabadulásért küzdenek, a nemzetiségi elnyomás ellen harcolnak. A helyes útra találtak rá, ha tudják, hogy az a felszabadító harc a forradalmi proletariátus ügye. De tudniuk kell, hogy az Önök oldalán ott állnak a cseh munkások és dolgozó parasztok is. Önök ismerik a cseh csendőröket és a cseh végrehajtókat, az elnyomásnak eme eszközeit. Nos, szükséges, hogy megismerkedjenek azokkal is, akik szövetségeseik Önöknek, akik tudják, hogy kötelességük Önökkel együtt küzdeni.

A magyar nemzet felszabadulásáért nemcsak Önök harcolnak, magyar értelmiségiek, a magyar proletariátus soraiban, a magyarok nemzeti fel- szabadulásáért küzdünk mi is: munkások, prágai, brünni, hradeci, ostra- val értelmiségiek, s a többi elnyomott nemzetek milliói. Üdvözletünk 259 egyetlen ünnepélyes jelentkezés abban a nemzetközi egységfrontban,