Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 1. szám - Gágyor József: A Szocialista Nevelés szerkesztői bizottságának találkozója a galántai járás tanítóival
A Szocialista Nevelés szerkesztő bizottságának találkozója a galántai járás tanítóival GÄGYOR JÓZSEF, a Diószegi Kilencéves Alapiskola igazgató-helyettese 29 A Deáki Kilencéves Alapiskola épülete járásunk legújabb iskolái közé tartozik. Csupán a múlt év szeptemberében adták át rendeltetésének. Tágas folyosói és tiszta tantermei baráti, meghitt érzést váltanak ki a látogatóban. A 14 tantermes iskola mellett a gyermekek számára tornaterem, tanműhely és étkezde is épül. Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy az iskolai építkezés mennyi gonddal és problémával szaporítja Kovács Dezső igazgatónak és helyettesének, Lanysóczky Vilmosnak a munkáját, és természetesen a többi 20 tanítóét is. A deáki iskola 1970. május 28-án egy kedves esemény színhelye volt. A délelőtti órákban itt tartotta meg gyűlését a Szocialista Nevelés szerkesztő bizottsága, délután pedig a szerkesztőség találkozott a járás magyar pedagógusaival. Az összejövetel kettős célt szolgált: Egyrészt elmélyítette a kapcsolatot a Szocialista Nevelés és járásunk tanítósága között, másrészt pedig megvitatta a Szocialista Neveléssel kapcsolatos problémákat, észrevételeket, rámutatott a folyóirat pozitívumaira, hogy a lap a jövőben egyre magasabb színvonalat érhessen el, és a legmesszebbmenő igényeket is kielégíthesse. A találkozót Krecskó Károly járási tan- felügyelő nyitotta meg. Őszinte, meleg hangú szavakkal üdvözölte a megjelenteket, majd rámutatott a találkozó jelentőségére. Utána Mózsi Ferenc, a lap felelős szerkesztője tartott vitaindító előadást a csehszlovákiai magyar iskolaügy 25, illetve 20 évéről. Statisztikai adatokkal is kellőképpen bizonyította, hogy „ezek az évek alapozták meg nemcsak kvantitásban, hanem kvalitásban is a csehszlovákiai magyar iskolaügyet“. Feladatainkról beszélve ismételten hangsúlyozta, hogy közös célunk volt a csehszlovákiai magyar fiatalság számára ugyanolyan tanulási lehetőségeket biztosítanunk, mint hazánkban mindenütt másutt van. Ez a cél reális, elérhető, hiszen a megvalósításáért végzett munkában már volt tanítványainkra is támaszkodhatunk, akik időközben társainkká lettek. Szép eredményeket értünk el a 20 év alatt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról — mondotta Mózsi elvtárs — hogy a párt céltudatos irányítása nélkül nem tudtuk volna és a jövőben se tudnánk megoldani a ránk varó feladatokat. Nem a régi idők dicsérete volt ez a beszámoló, hanem feladataink és céljaink körvonalazása. Mózsi Ferenc előadását vita követte. A beszélgetés kissé nehezen indult, rövidesen azonban megélénkült. Gágyor József, a Diószegi Kilencéves Alapiskola igazgatóhelyettese felszólalásában elismerőleg nyilatkozott a lapról, amely mint szakfolyóirat a tőle telhető módon igyekszik eleget tenni a rá háruló feladatoknak. Véleménye szerint azonban a pedagógus-közvélemény kialakításához egy olyan lapra is szükség lenne, mint a szlovák Učiteľské noviny. Ennek hiányában a magyar iskolák között bizonyos elszigeteltség tapasztalható. — Pán Imréné deáki magyar szakos tanítónő a fogalmazástanítással kapcsolatos cikkek fontosságára hívta fel a figyelmet. Ezekből csak elvétve jelenik meg egy-egy, pedig végeredményben a nyelvtan és az irodalom tanítása is csak eszköz a fogalmazási készség fejlesztésében. E felszólalás kapcsán a szerkesztő bizottság kérelemmel fordult a gyűlés részvevőihez. Kérték, hogy a tanítók írjanak, írják meg tapasztalataikat, számoljanak be munkájukról. Főleg az alsótagozati oktatás a legérintetlenebb területe lapunknak. Az alsótagozat tanítói azok, akiktől a legtöbb segítséget vár a szerkesztő bizottság. — Szabó Imre, a Sellyéi Alapiskola igazgatója felszólalásában a tematikus tervekkel kapcsolatban fejtette ki véleményét. Iskolánként, sőt tanítónként is a tervek összeállítása más és más. Egységes, központilag kiadott tervekre lenne ^szükség, olyanokra, amilyeneket Magyarországon is kiadnak. A felszólaló tévesnek tartja azt a nézetet, mely szerint ezek a tervek megkötnék a tanító kezét és bénítólag hatnának a pedagógus egyéniségének kibontakozására. Természetesen ezeket a terveket úgy kellene összeállítani, hogy félévenként egy-két hét a tanító szabad rendelkezésére álljon a nehezebbnek mutatkozó anyag ismétlésére, illetve az esetlegesen elmaradó órák pótlására. Ha sikerülne ilyen terveket kiadni, valószínű, hogy ürömmel fogadnák a tanítókollégák — jegyezte meg Szabó elvtárs — hiszen ezek mindannyiunkat megkímélnének a tanév elején rendszeresen ismét-
