Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 1. szám - Egri Ferenc: Jó volt, hasznos volt, sajnálja, aki nem jött el
iődő fölösleges robotmunkától. — Pék Lajos, a Hidaskürti Alapiskola pedagógusa szerint tanulóink olvasottságának emelését nagymértékben elősegítené az Olvasónapló csehszlovákiai kiadása. Ugyanezt a célt szolgálná az is, ha a Madách Könyvkiadó olcsó kiadásban megjelentetné legalább a legszükségesebb ifjúsági könyveket. Ez alkalommal is kifejtette régi óhaját: Az első köztársaság idején megjelent a szlovákiai magyar tanítók „Almanachja ‘. Miért ne lehetne most is megjelentetni? A felvetett kérdésekre Mózsi Ferenc felelős szerkesztő kimerítő választ adott. Többek közt találóan jegyezte meg, hogy az Olvasónaplót ki kell adni — s ha erre a Madách Könyvkiadó vállalkozott, ki kell hogy adja, persze anélkül, hogy erre az iskolaügyi szervektől kérne garanciát. Minden vállalkozás rizikóval jár . . . Az Olva- sónapló-t Magyarországon is a Móra Kiadó adta ki. Jó lenne kiadni az ,,Almanach“-ot. Négy ezer tanító képét, adatait tartalmazhatná ez a mű. Az Almanach azonban ráfizetéses kiadvány — egy példány ára kb. 150—200 Kés-be kerülne. Az első köztársaság idején egy-egy verskötetnek, „Ányos Laci“ magyar nótáinak 300—500 példányos kiadványai már rentábilisek voltak. Ma csak a 15—20 ezer feletti kiadványok rentábilisek. Az Oktatásügyi Minisztérium évente több instruktiv jellegű pedagógiai művet adat ki, melyet ingyenesen küld meg az iskoláknak. Az „Almanach“ nem módszertan, nincs instruktiv jellege, ezért talán a szakszervezetek lehetnének a kiadás gazdái. A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák 20. évfordulója alkalmából a tan- könyvkiadó tanulmánykötetet ad ki. A találkozó baráti légkörben zajlott le. Mózsi elvtárs záróbeszédében ismételten hangsúlyozta tanítói hivatásunkból eredő kötelességeinket, rámutatott a párt konszolidációs törekvéseinek fontosságára, amelyeket — minthogy a fiatal nemzedék vezetői vagyunk — iskolaügyünkben hatványozottabban kell érvényesítenünk, mint bárhol másutt. Mint mondotta, a tanítónak nem a város főterén állítanak emlékszobrot, hanem nekünk kell azt magunknak megalkotnunk, nem a város főterén, hanem minden tanítványaink szívében, s ez a szobor értékesebb, és maradandóbb a karra- rai márványnál is. Szerény véleményem szerint a találkozó elérte célját, s mind a pedagógiai lap szerkesztő bizottsága, mind pedig a járásunk magyar pedagógusai számára hasznos volt az összejövetel. A pedagóguskollégák nevében megköszönöm a tisztelt szerkesztő bizottság, valamint a járási tanfelügyelőség igyekezetét és áldozatos munkáját, egyben reményemet fejezem ki, hogy a jövőben még sok-sok hasonló jellegű rendezvényen sikerül találkoznunk. Jó volt, hasznos volt, sajnálhatja, aki nem jött el A Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának Nemzetiségi Főosztálya a Bratislavai Kerületi Pedagógiai Intézet, a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozata és a Bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet 1970. július 1-től július 7 ig Nyári Akadémiát rendezett a csehszlovákiai magyar pedagógusok részére Nyitrán, a Pedagógiai Fakultás épületében. A Nyári Akadémián — e széles körű s a maga nemében első ilyen rendezvényen — magyar, matematika szakos, valamint az alapiskolák 1—5. osztályában szlovák nyelvet tanító pedagógusok veitek részt. Délelőttönként tantárgyak szerint, szekciókban folytatták a munkát (a szekciókban elhangzott előadásokra lapunkban alkalomadtán visz- szatérünk). Délutánonként a közös műsorban politikai, módszertani és iskolapolitikai kérdéseket vitattak meg az akadémia résztvevői. Többek között Krocsányi Dezső mérnök, a Szlovák Szocialista Köztársaság szociális és munkaügyi minisztere, Rácz Olivér, a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatásügyi miniszterhelyettese, dr. Kővágó László, a magyarországi Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Mózsi Ferenc, a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Főosztályának igazgatója, Fekete Tibor, a magyarországi Művelődésügyi Minisztérium főelőadója, dr. Sziklai 30
