Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-09-01 / 1. szám - Kmeczkó Mihály: Májustól - Szeptemberig

rossz hatásfokának a kérdését elemzi Bal- lay László. A tanulószobára azok a tanu­lók jelentkeztek, akiknek otthoni zavarta­lan tanulása nem volt biztosítva, vagy ta­nulás közben pedagógus segítségére, kor­repetálásra szorultak. Ennek következté­ben a tanulószobában felügyelő pedagó­gusnak a zavartalan tanulási lehetőség biztosítása közben kellett ellenőriznie és egyénileg vagy csoportosan korrepetálnia, így többnyire vagy „rendet tartott“, vagy korrepetált; ha mindkettőnek eleget akar tenni, nem sok eredményt ért el. Nem is szerették a pedagógusok a tanulószobai beosztást, ezért megváltoztatták a meglevő tanulószobákat. Engedélyt kaptak a követ­kező kísérletre: A tanulószobába azok járjanak, akik ta­nári segítségre szorulnak, a nyugodt ta­nulást igénylők a napközibe kerülnek. A korrepetálást igénylő tanulók nem rend­szeresen, hanem csak arra a foglalkozásra és addig járnak, amelyikre és ameddig szükségük van. így tehát heti 2 órás szak­tárgyi korrepetálást rendezhetnek mate­matikából, oroszból, nyelvtanból. A nevét is megváltoztatták: tanulószoba helyett, tanulókörnek nevezik. A szervezés úgy tör­tént, hogy a tanév első hetében megálla­pították a tahárok, kiket, mely tárgyból tartanak az indulás pillanatában segítség­re szorulónak. Egy-egy tanuló több tanuló­körbe is felvételt nyerhet szükség szerint. A jobb képességű, önállóan tanulni tudókat általában nem szervezik be a tanulókörök­be, az ő igényük kielégítését, speciális fej­lődésüket rendkívüli tárgyak és szakkö­rök keretében igyekeznek megoldani. Egy- egy csoport létszáma 10—12 fő körül mo­zog, olykor magasabb is az érdeklődésnek, ill. a szükségnek megfelelően, de a ma­gasabb létszám rendszerint csökkenti a foglalkozások hatékonyságát. A szerző szerint az eredmények bizta­tók és a korrepetálásnak ezt a rendsze­rét általánossá lehetne tenni. SZEBERÉNYINÉ Z. JUDIT, adjunktus, PF Nyitra i/UAmístől -Szeptemberig A kezdet várakozáson felüli KMECZKÖ MIHÁLY tanító, Vajka (Dunaszerdahelyi járás) 27 A Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövet­ség és az SZSZK Iskolaügyi Minisztériu­mának Nemzetiségi Osztálya április 24— 26-án, Érsekújváron, az idén először ren­dezte meg a SZLOVÁKIÁI MAGYAR DIÁK­NAPOKAT. A versenyjellegű rendezvényen a leg­jobb iskolai irodalmi színpadok, színjátszó csoportok, a legtehetségesebb szavalók és prózamondók mutatkoztak be a közönség­nek. A rendezők pályázatot hirdettek a legjobb egyéni alkotásra (vers és próza) is, de ezen — nem tudni milyen okból — csak az alapiskolák tanulói vettek részt. Az előadások színvonala minden műfaj és korcsoportban kielégítő. A versenyzők valamivel több mint ötven százaléka át­lagszínvonalat nyújtott, míg a többiek meglepően kulturált fellépéssel örvendez­tették meg a bíráló bizottságot és a kö­zönséget egyaránt. A zsűri nemegyszer csak hosszas vita után tudta kijelölni a győzteseket, illetve azok sorrendjét. A legnagyobb vitára a Királyhelmeci ÁK „Orient“ irodalmi színpadának előadása adott okot. Műsorukon Frederico Garcia Lorca „Bernarda háza“ című drámájának irodalmi színpadi feldolgozása szerepelt. Az előadás nagyon színvonalas volt. Ér­ződött, hogy a szereplők tökéletesen át­élik a helyzeteket, konfliktus-sorozatokat: hangulatot, feszültséget tudtak teremteni. Maga a rendezés is merész vállalkozásnak mondható ... A zsűri a felsorolt pozitívu­mok ellenére nem verseny-, hanem külön- díjjal jutalmazta az előadást, azzal indo­kolva, hogy nem lehet egy drámát irodal­mi színpad keretében bemutatni... Pedig a királyhelmeciek bebizonyították, hogy lehet. Az évszázadok folyamán minden műfajnak kirajzolódtak a határai, míg az irodalmi színpadnak — ifjú korára való

Next

/
Oldalképek
Tartalom