Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-12-01 / 4. szám - Mózsi Ferenc: Forradalmi optimizmussal
Forradalmi optimizmussal Az 1970/71-es iskolai év az emlékezés és a számadás éve. 25 éve szabadult fel hazánk a fasiszta megszállás alól, és ebben az iskolai évben készülünk pártunk 50 éves fennállásának megünneplésére is. 50 év harc — melynek eredménye 1945, illetve 1948 — a munkások-parasztok osztályának végleges győzelme az évszázadokon keresztül folyó kibékíthetetlen osztályharcban. Ennek a harcnak törvényszerű részeredménye az 1948. győzelmes februárja után induló csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolaügy harmadvirágzása. Hiszen az iskolaügy mindig szerves része az általános politikának, és sem a múltban sem a jövőben nem független a politikai, gazdasági és kulturális élettől. A csehszlovákiai magyar iskolaügy pedig nem független a nemzetiségi politikától és hazánk teljes értelemben vett közoktatás-politikájától meg a nevelés-tudomány állásától sem, Ezért részeredménye a fél évszázados Párt osztályharcának a nemzetiségi iskolapolitika is. Már az első köztársaságban is a Kommunista Párt volt az igazságos nemzetiségi iskolapolitika egyetlen következetes képviselője — s érthető — hogy a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű szocialista iskolaügy, most húsz évvel ezelőtti indítása, törvényszerű következménye a Párt végleges uralomrajutásának. Ezt a történelmi tényt vannak hivatva tudatosítani a magyar tanulóifjúság szívében — lelkében az 1970/71-es iskolai évben a pedagógusok. Életünk egy rendkívül bonyolult, nehéz időszaka van mögöttünk. Lezárult az 1968—69-es évek kaotikus időszakának értékelése, s elmondhatjuk, hogy tanítóságunk zömmel helytállt. Mindennek ellenére világosan el kell mondanunk: az elmúlt két év demagógiájának még elég sok a salakja az emberek gondolkodásában, magatartásában, és főleg érzelmi világában. A kétszer két deci bor után jelentkező régi idők visszasírására meg a nacionalista, sőt rasszista ízű érvelésre gondolunk. Az olyan nézetekre, amelyek Hitlert azért hibáztatják, hogy nem oldotta meg radikálisabban a zsidó meg a cigány kérdést, a horthista tisztek világának di- csőítgetésére, amikor egy fiatal, koránál fogva horthista tisztet inkább csak látásból ismerő pedagógus magát m. k. hadnagynak tituláltatta borozgatás közben, az ,,árva magyar fenyők“ óbégató dalolására stb. stb.... Persze ezek kirívó esetek, de mégis meg kell mondanunk, hogy most már saját magunk megtisztításáról is szó van, — legbensőbb gondolatvilágunk és az érzelmeink világának rendezésére is gondolnunk kell. Mert érzelmi világunk csak látszólag egyoldalúan személyes tulajdonságunk, magatartásunk tényezője. Valójában ugyanis éppúgy a bennünket környező objektív és társadalmi valóság tükrözése, mint tudatunk tevékenységének más megnyilvánulásai is. „Az érzelmek — lévén szubjektív reakciói az 97 emberi személyiségnek az őt környező valóságra — sajátos, de teljes
