Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 8. szám - Sz.J.: Problémamegoldó gondolkodásra nevelés (Komenský, Módszertani Közlemények) / Figyelő
Figyelő Problémamegoldó gondolkodásra nevelés 249 KOMENSKÝ A művelődés törzsanyagának konkrétebbé és céltudatosabbá tétele feltételezi a didaktikai eszközök (a munka módszere, megszervezése, formái, a segédeszközök stb.) átgondolt rendszerét. A progresszív módszerek közül azokat kell előtérbe helyezni, amelyek pontosan körülhatárolt tartalmuk által hatékonyan elősegítik a tanulók személyiségének a fejlesztését. Az ismeretszerzés kezdeményező voltát, a gondolkodás és a cselekvés önállóságát elősegítő módszereket kell tehát alkalmazni. A csoportos oktatás feladata az, hogy a tanulók társadalmi alkalmazkodó-készsé- gére építve kihasználja a tanulók szocia- bilitását a tananyag örömtelibb és eredményesebb elsajátítása érdekében. A lélektani és a szociológiai szempontokat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az 1—3. évfolyam még nem alkalmas a csoportos oktatásra, csak a 4. évfolyamtól feljebb ajánlatos ezt a módszert alkalmazni. Feltételei közül a tanító munkáját illetően említünk meg néhányat: a) pedagógiai, didaktikai és lélektani felkészültség; b) legyen saját tantárgyának a „művésze“; c) hosszan tartó megfigyelései alapján ismerje a tanulók személyi tulajdonságait; d) technikai felszerelés (példatár, tollbamondás, szöveggyűjtemények, feladatlapok stb.]. A problémamegoldó oktatás az oktatás korszerűsítésének legjelentősebb eszköze ma. Lényegében olyan módszertani eljárás ez, amelynek folyamán nem kész ismeretek, hanem megoldandó problémák formájában kapják meg a tanulók a tananyagot, a megoldás által tesznek szert ismeretekre. A tanulás ilyen igényes követelményét csakis megfelelő motiváció alapján képes teljesíteni a tanuló. Mikor problémajellegü a tananyag? Kupisiewicz lengyel didaktikus szerint akkor, ha a benne levő elméleti vagy gyakorlati jellegű nehézség kutatói hozzáállást alakít ki, és ismereteinek gazdagítására készteti az alanyt. A probléma jegyei: a] a követelmény újszerű volta; b) a tanulók intellektuális készségének bizonyos igénye; c) a kérdés analitikus-szintetikus jellege. Követelményei: kényszerítse a tanulókat a megoldás módjain való gondolkodásra, a kívánt eredmény elérésére szolgáló valamennyi út gondolatbani keresésére. A problémajellegü feladatokat gyakran jellemzi a már ismert és a feladatban levő ismeretlen közötti ellentmondás, pl. a víz rossz hővezető, azonban a meleget mégis jól vezeti. Hogy valósul ez meg? Vagy: a felhevített fémgolyó nem fér át azon a fémgyűrűn, amin hideg állapotban köny- nyűszerrel átment. Milyen változások történtek a golyóban? A probléma megoldására fokozatosan kell előkészíteni a tanulókat. A helyesen felállított problémát több megoldáslehetőség jellemzi. A tanuló 2 vagy több feltevés (hipotézis) közt választhat. A problémamegoldásban, de főképp a hipotézisek kidolgozásában különösen nagy jelentőségük van a kérdéseknek. A tanulóknak a következő operációkat kell fokozatosan megszokniuk: probléma- helyzet — ennek elemzése — a hipotézis felállítása és megindokolása — a hipotézis ellenőrzése — a belőle adódó feladat megoldása — az elért eredmény végső ellenőrzése és értékelése. A tanító munkáját tekintve legnehezebb a téma kiválasztása. A feldolgozásra kerülő tananyagot úgy kell előkészíteni a tanításra, hogy ellentét legyen a tanulók előzetes tapasztalatai és a feladat újszerűsége között. (J. Ededy: K moderným vyučovacím metódam z hľadiska novej koncepcie ZDŠ. 1969, 3. sz. 129—138 o.) MÓDSZERTANI KÖZLEMÉNYEK Az 1969. évi 5. számban dr. Zsukovits Imre „A tények elemzése és a problémamegoldó gondolkodás“ című tanulmányában azt hangoztatja, hogy a tények elemzése az oktatási folyamat egyik legnehezebb mozzanatát jelenti mind a tanuló, mind a tanár számára. A tanulótól megköveteli
