Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-03-01 / 7. szám - Sz. Z.: Győry Dezső 70 éves / Évforduló
aránt figyelve az irodalomcentrikus esztétikai műveltséget fokozatosan a komplex esztétikai igény váltja fel. A különböző művészeti ágak koncentrációja, az irodalomtanítás folyamatából kiszakítva is megvalósítható, a szerző azonban célszerűbbnek látja régi és az új anyag összekapcsolását. Mivel Balassi Jú- lia-verseiben könnyen felismerhető az ősi művészet, a népköltészet hatása, másrészt a költő szövegét dallamra írta s ezek közt nem egy idegen eredetű. Ennek kiemelésével teremt koncentrációt Balassi, Bartók és Henry Moore életműve között. Az óra előnyeit elemezve a szerző kiemeli, hogy a képek ismerete, elemzése ma kiszakíthatatlan része az általános műveltségnek, sőt a megismerés egyik módja, amely vizuális jellegénél fogva elősegíti és megkönnyíti az elvontabb fogalmak megismerését. Különböző művészeti ágak koncentrációjával összehasonlításra, lényegkiemelésre nevelhetjük tanítványainkat. A táncdalfesztiválok, slágerkupák korszakában Bartók műveinek hallgatása — az ízlésfejlesztés egyik fontos formája, az Henry Moore szobrainak a megismerése is, hiszen a diákok legtöbbjének a szeme legföljebb a klasszikus szobrászat esztétikai szépségét képes felfedezni. Ez a sokszempontúság nem utolsósorban a személyiség sokoldalú fejlődését veszi lehetővé. S minél összetettebb ez a hatás, minél több művészi ág közt létesül ilyen kapcsolat, minél korszerűbb, értékesebb az anyag, annál inkább megközelíti a formálódó egyéniség korunk egyik alapvető igényét, a sokoldalúan képzett ember ideálját. (1969. májusi szám, 113—116. old.) SZ. I. Évforduló Győry Dezső 70 éves A csehszlovákiai magvar költészet nagy öregje 70 évvel ezelőtt született Rimaszombaton. Apja, nagybátyja neves pedagógus volt, ő maga is tanárnak készült, de népe gondja-baja, kora morális és politikai problémái költővé formálták. A csehszlovákiai magyar kisebbség, az „új arcú magyarok“ poétája lett, akinek költészetéből megejtő tisztasággal zengett az „egyetemesség emberi hangja“, s aki a két háború közötti időszak mesterségesen szított nacionalista légkörében is példaadóan vallotta: „mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, és minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. Ma már nem kétséges, hogy ha teremtett a csehszlovákiai magyar líra hagyománynak átmenthető értékeket, Győry Dezső költészete a csúcsaihoz tartozik. Nem véletlenül nevezte őt Fábry Zoltán „par excellence“ szlovákiai költőnek; nincs még egy szlovákiai magyar költő, aki olyan őszintén és sokrétűen feltárta volna a magyar kisebbség életét és harcait, mint ő. Kötelességünknek érezzük ezért, hogy harcos életének e jelentős jubileuma alkalmával az ünnepi hangulat szülte tisztelettel és melegséggel röviden felidézzük költői indulásának és kibontakozásának körülményeit, lírai életművének fontosabb eredményeit. Az első világháborút követőleg Csehszlovákiába került magyar néptöredék 219 a történelmi kényszerűség következtében kulturális és társadalmi decentrali-
