Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-12-01 / 4. szám - Bertók Imre: A szóelemek összehasonlítása / Az alapiskola felsőbb osztályainak problémái

kosť paradigmák szerint ragozandó főnevek nominatívusza zérus morfé- más. A semleges nemű főnevekben egyetlen egy esetben sem találunk zérus morfémás nominatívuszt, a hím- és nőnemű főnevekben pedig a fent fel nem sorolt paradigmák szerint ragozandó főnevek esetében sem.

Érdekes összevetni az igei személyragokat is. Az alanyi ragozás kijelentő módjának igei személyragjai az ikes igéket kivéve a magyar nyelvben mind zártak, az egyes szám harmadik személye pedig zérus személyragos. Az alanyi ragozás feltételes módjának egyes számú harmadik személyének személyragja nyílt (várna, kérne).

A szlovák nyelvben a kijelentő mód személyragjai a többes számban mind nyíltak (-eme, -ete, -ú, -ia), az egyes szám első és második személyében mind zártak (-m, -š), az egyes szám harmadik személyében mindig van személyrag, mégpedig nyílt (-á, -e, -ie). A feltételes mód jelen idejének személyragjai mind zártak (volal by som, volal by si), az egyes szám 1. és 2. személyében, az 1. szám harmadik személyében a nőnemben és a semleges nemben, valamint a többes szám minden személyében mind nyíltak (písala by, písalo by, písali by sme, ste).

A viszonyítást a járulékos szóelemek, a toldalékok és az alakilag szabad morfémák, a magyarban a névutók, a szlovákban az elöljárók, alkotják.

A járulékos szóelemeket összefoglalva affixumoknak nevezzük, amelyek lehetnek prefixumok (előképzők, előtétek, igekötők), suffixumok (utóképzők, ragok, utótétek), infixumok (közbeiktatott elemek) pl. a szlovákban a Kore-j-ec szóban a j morféma.

A morfémarendszer alapján a ragok a relációs morfémák, a képzők, a deri- vációs morfémák, a jelek a modifikációs morfémák kategóriájába tartoznak. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a szlovák nyelv nem ismer jel kategóriát. A magyar jelek, amelyek lehetnek:

1. általános többesjel: -k, almá-k

2. birtokosjel:

a) egyes számú: -é, almáé

b) többes számú: -éi, almáéi

3. kiemelő jel: -ik, legszebbik

115 4. fokjelek:

a) középfoké: -bb, jobb

b) felsőfoké: leg-, legjobb

c) túlzófoké: leges-, legeslegjobb

5. módjelek:

a) felszólító mód: -j, ülj,

b) feltételes mód: -na, -ne, írna, kérne

6. időjel:

a) múlt idő: -t, -tt, írt, evett

A magyar jeleknek megfelelő ekvivalensek:

1. az általános többesjel a szlovákban különböző relációs morféma, aszerint, hogy melyik paradigma szerint ragozzuk a főnevet.

2. a birtokos jel a szlovákban a de- rivációs morfémának felel meg (otcov, -va, -vo, matkin, -kina,-kino)

3. a kiemelő jel szlovák megfelelője a naj- modifikációs morféma.

4. a fokjelek a szlovákban a derivá- ciós, modifikációs és a reziduális mor- fémáknak felelnek meg.

5. a módjelek: a felszólító mód jelét a szlovákban az imperatívüszi alakító morféma, a relációs morféma és a nech módosító szócska fejezi ki. A feltételes mód jelét a by módosító szócska széthelyezett morféma formájában reprezentálja.

6. az időjel relációs morféma, amelynek az a tulajdonsága, hogy a hátsó morfémakörzetében mindig kell lennie kongruenciális morfémának, amelynek szubmorfémája a számot és a nemet fejezi ki.

Meg kell említenünk, hogy az indoeurópai nyelvek nem ismernek a magyar nyelvnek megfelelő jelkategóriát ebben a felvázolt értelemben, hanem minden ragot és képzőt általánosságban jelnek tekintenek. A modifikátor morfémák tehát magyar specialitást jelentenek. Erre vonatkozóan részletes útmutatást ad Antal László A formális nyelvi elemzés c. könyvének 171. oldalán.

Összefoglalva a mondottakat megállapíthatjuk, hogy a szlovák nyelv ismer ragokat és képzőket, de nem ismer jeleket. A magyar nyelvben viszont a ragokon és a képzőkön kívül jeleket is regisztrálunk. A morfémarendszer alapján a magyar nyelvben ismerünk: ragmorfémákat, képzőmor- fémákat és modifikációs morfémákat.