Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-12-01 / 4. szám - Bertók Imre: A szóelemek összehasonlítása / Az alapiskola felsőbb osztályainak problémái
A képző az a kötött morféma, amelynek konstrukcionális helye mindig a modifikátor előtt van (a tő után a modifikátor előtt). A rag olyan kötött morféma, amelynek konstrukcionális helye mindig a modifikátor mögött van. A jel olyan kötött morféma, amely a szó paradigmatikus értékét nem változtatja meg. Antal László szerint a jövőben sokkal precízebben kell meghatároznunk a rag, a képző, a jel fogalmát, mert a birtokos személyrag modifikátor, tehát jel. Modifikációs morfémák ezenkívül az ige modális és temporális morfémái, a mód és az idő szerinti megkülönböztető jelek. Az igét ugyanis ugyanabban a számban és személyben hagyjuk, csak az idő és mód szerint módosítjuk. A ragokról még azt kell tudnunk, hogy kölcsönösen feltételezik egymást, a képzők viszont nem. A képző megtűr maga mellett másik képzőt, a rag viszont nem. A szlovák nyelvben a szavak közötti viszony kifejezésére az említett toldalékokon kívül találjuk az elöljárókat, a magyar nyelvben a névutókat. Vannak névutók, amelyek csak rágós főnévhez járulhatnak, pl. át, a hídon át, a kerten át, mások csak a főnév ragozatlan paradigmatikus alakja mellett lépnek fel: a ház mellett, a kert előtt. A névutókhoz járulhat még képző, ezek a névutó-melléknevek kategóriáját alkotják. Pl. előtti, mögötti, melletti. A szlovák nyelvben viszont ugyanaz az elöljáró állhat nullmorfémás paradigmatikus és ragozott paradigmatikus (jelölt) eset mellett is pl. pre plat, pre otca. A ragok a magyarban egymorfémás, egyszótagú viszonyító elemek. A szlovák nyelvben nem mindig tisztázott a rag, a képző szakterminológiája, mert beszélünk esetragokról (pádové prípony), igei személyragokról (osobné prípony), képzőkről (odvodzo- vacie prípony), de használjuk ezeknek összesítő megjelölését is, hogy végződések (koncovky). A tankönyvek sem egységesek a szakterminológiát illetően. A morfematikus struktúra alapján így kategorizálhatnánk a szlovák toldalékokat: 1. a relációs morfémának megfelelnek a magyarban a ragok. 2. a derivációs morfémának megfelelnek a képzők, melyek lehetnek előképzők (predpony) és utóképzők (prípony). 3. a modifikátor (modifikációs) morfémának megfelelnek a jelek, ide sorolhatjuk a már említetteken kívül: a) az igeszemléletet kifejező jeleket (slovesný vid), b) az enklitikus morfémákat (-že, -si, -kolvek stb.). Horecký a Morfematická štruktúra slovenčiny c. művében a prepozíciókat mint relációs szubmorfémákat tárgyalja, amelyek csak esetviszonyokat fejeznek ki, de nem érvényesül bennük a nem és a szám szémája. A relációs morféma nem változtatja meg a szó értelmét, a derivációs morféma megváltoztatja a szó jelentését, a modifikációs morféma alakváltoztató és nyelvtani jelentésváltoztató, de nem lexikai értelemváltoztató elem. A névutó a szavak rágós vagy rag- talan alakját valamilyen határozói vi- szonyjelentés-mozzanattal toldja meg. Ezek közel állnak a ragokhoz, mint a prepozíciók. A képző a szlovák nyelvben is megtűr maga mellett képzőt pl. uči-teľ-ský. A tankönyveink elhanyagolják az állandósult komplex viszonyszavakat, sokan nem is tartják őket elöljárónak. Újabban már sok jel mutat arra, hogy a prepozíciók kategóriájába soroljuk őket. Ilyenek pl. spolu s, hlboko do, paralelne s, stb. Ďurovič még az abszolút határozói igeneveket is az elöljárókhoz sorolja, pl. počínajúc, končiac, ugyancsak ide sorolja a denominális konstrukciókat, mint pl. v dôsledku, v mene, v poznaní stb. Végezetül le kell szögeznünk, hogy a viszonyító elemek összehasonlítása nem cél, csak eszköz a két nyelv szerkezetének minél alaposabb megértéséhez.
