Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-11-01 / 3. szám - Zeman László: A nyelvtudomány és a nyelvtanítás / Középiskoláink számára

Középiskoláink számára

A nyelvtudomány és a nyelvtanítás

Halliday, M. A. K. — McIntosh, A. — Stre- vens, P.: The Linguistic Sciences and Language Teaching. Longmans, London 1964, 1965 322 1.

A nyelvtanítás valamennyi területét átfogó fenti kiadvány az utóbbi évek módszertani szakirodaimának egyik leggyakrabban idézett műve. Összegezően s amellett kitekintést nyújtva elemzi a nyelvtudomány és nyelvtanítás kapcsolatát, a nyelvoktatás és -tanulás meghatározó tényezőit.

Az első rész (The Linguistic Sciences) tartalmazza mintegy a premisszákat, az általános nyelvészeti, nyelvelméleti alapfogalmak értelmezésének „angol“ válfaját. A Henry Sweet, J. R. Firth és D. Jones munkásságában megalapozott nyelvszemlélet a nyelv definíciólehetőségei közül a nyelvnek mint az ember egyik legsajátosabb tevékenységének, nyelvi aktivitásnak felfogását helyezi előtérbe. A nyelv így elsősorban cselekvés és képesség: a beszéd, az élőszó megértése, az írás és olvasás képessége. Ebből következik a hangos (beszélt) nyelv elsődlegessége, valamint hogy a nyelv része az ember társadalmi aktivitásának, s vizsgálatából nem iktatható ki a szociológiai aspektus.

Bizonyos mértékig szintén az angol különállást tükrözi a nyelvtudománynak hangsúlyozott kettéosztása a nyelvi szubsztanciát vizsgáló hangtanra s a tulajdonképpeni nyelvészetre (1. Linguistics and phonetics), amelynek a tárgyát a nyelvi aktivitás formális-strukturális (belső szerkezet, intern jelentés) és kontextuális (a forma és a nyelv működésének szituációs feltételei közötti viszony, extern jelentés) síkja képezi.

A nyelvtudomány fejlődésének, a XX- századi irányzatok tömör jellemzésének hátterével követhetjük a könyv által képviselt nyelvteória fogalomrendszerének tisztázását (2. Linguistics in the description of language). A nyelvi formák ebben a grammatika és a lexis belső modelljei. A nyelv formális (formális = strukturális, deszkriptív) elemzése a jelentéses kont- 83 rasztok leírása. A leíró nyelvészet feladata felismerni és kimutatni a jelentéses választások lehetőségét. A nyelv „szűk“ választási lehetőségeit tükrözi a grammatikai modell; a nyelvtan zárt rendszer (a választások száma meghatározható, pl. e. sz.) t. sz., múlt /jelen/ jövő idő, 1. /2./ 3. személy stb. (szemben a „tágabb“ választású nyitott tárral, lexissel. Bár minden nyelvben van átmeneti sáv (a választások száma meghatározható, de magas; pl. következésképp, ennélfogva, tehát, így, ezért stb.), a nyelvészetnek, mivel a két jelenség leírása más-más módszert és elméletet követel, a kettő között különbséget kell tennie. A nyelv kétféle leírása: a nyelvtan és a szótár. Mindkettő formális egységekkel operál, a zárt rendszer azonban magasabb fokú általánosítást tesz lehetővé, s elemeit pozitíve és negatíve egyaránt definiálhatjuk (többes szám = nem egyes szám). A „szék“-et mint szótári egységet evvel szemben nem adhatjuk meg úgy, hogy „nem pamlag“. A grammatikába nem mint olyan lép be (nem mint egyedi elem), hanem mint bizonyos kategória exponense (a szék mint főnév szemben más szófajjal). Minden nyelv grammatikai modellje leírható az egység, szerkezet (struktúra), osztály, rendszer alapkategóriájának és a formális fogalmának a segítségével. Mindennemű grammatikai választás végső fokon bizonyos egységet (mondat, mondatszerkezet, szó, szóelem) eredményez, s az egység része egy szerkezetnek, amelynek lényege a résztvevő egységek hierarchiája, a szerkezet az alatta levő egységekre bontható (a mondat szerkezeti elemeire, alanyra, állítmányra stb.). Nem elemezhető tovább grammatikailag a legkisebb nyelvtani egység, a morféma. Gyakran — főleg az angolban — a szerkezet megnyilatkozása a sorrendi hely. Az osztály a nyelvi minták tára, amelyeknek a szerkezetben azonos lehetőségük, szerepük, helyük van. Kategóriájában azt különböztetjük meg, hogy mit választhatunk, s mit nem, s ez egyben a rendszer jelenlétére utal. Tudniillik, amikor igen szűk választási lehetőség előtt állunk, a szisztémába ütköztünk. Pl. az angolban a who, whose, what, which név-