Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-11-01 / 3. szám - Vörös Vincéné: Az osztatlan iskolák tartalmának és munkamódszereinek korszerűsítése / Az alsótagozati nevelés életéből
A legfontosabb feladat az önálló munka melyes megszervezése. Kitűnő segítőtársnak bizonyulnak az audiovizuális segédeszközök. A fülhallgató bevezetése jelentősen növelte az eredményeket. Magnetofonnal is dolgoznak, sok a felvett anyaguk. — Jól hasznosíthatók a vizuális segédeszközök is: a vetítés, filmek bemutatása. Az osztatlan iskolák munkájának helyes értékeléséről Jana Bahnová érdemes tanítónő tartott beszámolót. Az előadó 36 éves pedagógiai gyakorlattal rendelkezik, ebből 27 évet egyosz- tályos iskolán töltött. Saját tapasztalatait, nehézségeit mondja el néhány kedves epizóddal tarkítva. Remekül összehangolt közösségben dolgozik, azért — nem lelkesedik az egyosztályos iskolák megszüntetéséért. Sok szó esett az iskolák rendezéséről, kevesebb azonban arról, hogyan is fokozzuk a követelményeket a tanítók és a tanulók munkájával szemben — így kezdte előadását Vladimír Dbalý, aki nem annyira derűlátó, mint az előző hozzászólók. Hiszen minden törekvés ellenére is tanulóink 15—20%-a lemarad, nem tudja befejezni a kilencéves iskolát. Nem helyesli, hogy a kutatóintézetek a kiváló pedagógusokat bízták meg az első osztályok rejtett tartalékainak feltárásával. Tudjuk, hogy nemcsak kiváló pedagógusaink vannak, hanem átlagosak, sőt gyengék is. Ezek aztán nem tudnak hasonló eredményt elérni. A vidéki osztatlan iskolák egyes munkaproblémáiról ír Peter Hubka. Az osztatlan iskolák időhiányának kiküszöbölésére az 1951/52-es iskolai évben bevezették a liptőmiklósi járásban a bővített óraszámú tanítást. Ma már ez sem felel meg a követelményeknek, mert a tudomány és a technika gyors fejlődése alapvető változásokat igényel. Jaromír Vanhara hozzászólásában az önálló munkával és a programozott tanulással foglalkozik. A programozott oktatást különösen az önálló munkában lehet eredményesen felhasználni. A tanítási folyamat bizonyos folyamatokból áll. Az első a tájékozódás a kérdésről. Ennek legideálisabb formája a tanító magyarázata. Ezt követi a kérdés megoldására való ösztönzés, majd az önálló munka. Itt mutatkozik az első hiányosság: a tanuló nem tudja, hogy eljárása helyes-e vagy helytelen. Hiányzik a visszacsatolás. Ezt a mozzanatot küszöbölik ki a programozott oktatásnál a különböző segédeszközök. Vaňhara elvtárs beszámolója további részében bemutat egy általa elkészített segédeszközt, mely különösen hasznosnak bizonyul az összevont osztályokban, mert kizárja a csalás lehetőségét. A következő felszólaló, Henrich Janus, a technikai eszközök jelentőségéről és felhasználásáról beszélt. Az osztatlan iskolák korszerűsítésének megvalósítása elképzelhetetlen a technikai segédeszközök hatékonyabb felhasználása nélkül. Felsorolja a technikai segédeszközök elnőnyeit. Hasznos tanácsot ad a mágneses tábla és a flanelltábla elkészítéséhez, a diafilmek és a diapozitívek fel- használásához. Az auditív segédeszközök közül a hanglemez, a rádió és magnetofon bizonyul hasznosnak. A tanulmánygyűjtemény összeállítója, Ján Miklo CSc., két tanulságos külföldi tanulmánnyal bővítette a kötetet. Ezek egyikét N. Demidov volgográdi pedagógus, a pedagógiai tudományok kandidátusa írta. Cikkében az osztatlan iskolák jövőjének kérdését fejtegeti. A kiadvány utolsó cikkének írója Sasvári Tiborné debreceni gyakorlóiskolai tanítónő. Gyakorlati tanácsokat ad az önálló foglalkozások anyagának kiválasztásával kapcsolatban. Az anyag kiválasztásánál több szempontot vesz figyelembe, elsősorban a gyermekek életkori sajátosságait és az egyes lelki jelenségeket. Az alsóbb osztályok tanulóit az önkéntes figyelem jellemzi. A pedagógus feladta ezt az önkéntes figyelmet maximálisan kihasználni. Ezért érdekessé, szí-
