Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-11-01 / 3. szám - Rácz Olivér: Célunk: tenni, amit kell, smég ennél is sokkalta többet

vános megbélyegzését, akik a múltban kompromittálták magukat a magyar iskolák irányításában. Önök már tudják, kikre gondolunk ..

Sajnos, a dolgok makacs és törvényszerű összefüggései folytán a rejtjelezett szövegek magukban hordják a kétértelműség egyértelmű veszélyeit, s én attól tartok, hogy immár sohasem fogjuk pontosan megtudni, kik azok, akik felé a mélyütés irányult. Öh, hányszor voltunk már így vele: Спок már tudják, kik a bűnösök, Önök már tudják, hol a hiba, Önök már tudják, mi a teendő.

Hányszor voltunk már így vele, hogy a tegnapi tettesek és felelősök keresgélésére fecséreltük erőinket, s a jelen közben úgy suhant el mellettünk, hogy észre sem vettük, csak akkor, mikor már lemaradtunk a gyors idő mögött.

Nem szabod többé lemaradni. Lépést kell tartanunk az idővel, úgy kell dolgoznunk, úgy akarunk dolgozni, hogy többé semmit se kelljen majd jóvá tennünk.

Tudjuk, hogy az élet olykor következetlen, s gyakran ott osztogat csapásokat, ahol védtelenül és vértezetlenül talál bennünket vád és támadás, de mi kölcsönös megértéssel akarjuk felvértezni magunkat, nem akarunk örökké hajdani sérelmekre emlékezni, nem akarunk avitt fájdalmakat és bánatokat dédelgetni, mert tudjuk, hogy 20 év előtt sérelmeket íáplálgatni, makacsul és konokul emlékezni hajdani keserűségre, jő reggelt, bűbánat, jó estét búbánat jelszóval üdvözölni a kelő napot és a pihenésre szánt éjszakát, épp oly káros mint az ősök ezer évvel vagy száz évvel ezelőtt elkövetett vétkeiért heted ízben táplálni megtorlást és haragot.

Tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák, Európának ezen a sokat szenvedett és sok viharral megvert tájain; nem vagyunk egyformák, mint ahogyan nem egyformák a gondjainkra bízott gyermekek sem. De célunk nem az, hogy az elválasztó különbségeket keressük, kutassuk egymásban, egymás nyelvében, szokásaiban, hagyományaiban, hanem az, hogy a közös alapot fejlesszük, az összetartó erőt ötvözzük, eddzük szilárddá, hatni és alkotni képessé. Célunk a megismerés és felismerés: látnunk és tudatosítanunk kell az élet értelmét, eredményeket kell létrehoznunk, eredményeket kell tárnunk az emberek elé. Nekünk, pedagógusoknak is ezt kell termük: eredményeket kell tennünk a szülők elé, hogy eredményeink csalhatatlan tükrében erősödjék, növekedjék a töretlen bizalom, a nemzetiségi, a magyar tanítási nyelvű iskolák iránt, iskoláink iránt, amelyeknek pillérei, elkötelezettjei és értékjelzői vagyunk:

Célunk csak egy lehet: a bizonyítás. Szocialista létünk és érvényesülésünk alapfeltétele az, s a bizonyításnak mindenekelőtt iskolaügyünk színvonalának emelésében kell megnyilvánulnia. Csak ez lehet az a legfontosabb és legdöntőbb bizonyíték, amelyet sürgetően a szülők és a társadalom elé kell tárnunk. Célunk csak egy lehet, tenni ami kell, s még annál is sokkalta többet, mert iskolaügyünk hálózatának és belső színvonalának emelése is azt a szocialista társadalmat, azt az országot erősíti, amelyben élünk.

Tenni, amit kell s annál is többet — felejtve eleve hamuba hűlt, elvetélt szólamokat és sárguló sorokat, ezt olvastam ki a tegnapi állásfoglalásaik máig érő hitéből és igazából.

Szeretettel üdvözlöm a csehszlovákiai magyar pedagógusokat.