Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-10-01 / 2. szám - Kürthy Veronika: Óvodásból iskolás lesz! / Óvodai nevelés
latban megemlítem a következőt: Elkészítettem az óvoda és az iskola közti együttműködés tervét, mely kölcsönös látogatás, közös kirándulás a gyerekekkel, majd a tanítónő és az óvónő kölcsönös látogatása tanítási órán — foglalkozáson (hospitáció), közös karnevál megszervezése, valamint közös mesedélutánok rendezése akciókat foglalta magába. Az így elkészített tervet elvittem megbeszélés és jóváhagyás céljából az alapiskola első osztályos tanítójának. A legnagyobb meglepetésemre ezt a megdöbbentő választ kaptam: „Én azt gondoltam, hogy az óvódában csak verselnek és játszanak a gyarekek“! Egy pedagógustól ilyen kijelentés. Mit mondjon akkor a laikus? Ez nálunk azonban már a múlté. Most a tanítónéni nemcsak hogy ismeri munkánkat, de értékeli és becsüli is. Többször ellátogat foglalkozásainkra. Meg szoktuk hívni az óvódában rendezett ünnepélyekre, valamint szülői értekezletre, s ez alkalommal megismerik őt a szülők, úgyhogy szeptemberben gyermekeink ismerősként üdvözlik szüleikkel együtt a tanító néniüket, megvan a bizalom, a ragaszkodás, ami az iskolaév indulásánál talán a leg.ontosabb, hiszen ezt az első osztályban tanító pedagógusok nagyon jól tudják. Úgy gondolom, rendkívül jó szolgálatot tesz a gyerekekről készített jellemrajz és pedagógiai napló is, melyről azonban írjanak ők, a 1. osztály tanítói mennyire segíti, dagógiai napló is, melyről azonban írjanak ők, az 1. osztály tanítói mennyire segíti, könnyíti — avagy gátolja munkájukat! A Szociailsta Nevelés az óvoda és az alapiskola kapcsolatával 1969. évi 7. számában a 225—227. oldalon behatóan foglalkozik. Erre az írásra felhívom minden kartársnőm figyelmét. óvodásból iskolás lesz! KÜRTHY VERONIKA óvónő, Nagyit A hároméves gyermek még nem ismeri az óvoda fogalmát. Számára csak az otthon, a családi kör jelenti a legnagyobb boldogságot, a meleg családi kör, mely védelmezi. S egy szép napon új környezetbe, az óvodába kerül. Nagyon fontos, hogy az óvodába lépés első percétől kezdve pozitív hatások érjék a gyermeket. Legjelentősebb magának az óvónőnek a példás fellépése, derűt és nyugodtságot árasztó egyénisége, szeretetteljes, de következetes pedagógiai magatartása. — Óvodás gyermekünkből pedig később iskolás lesz! Élmény ez a gyermek és a szülő számára egyaránt. A szülőknek igen fontos kötelességük, hogy a gyermeket az óvodába, iskolába lépésre kellőképp felkészítsék. Kerüljük az ártalmatlannak vélt hazugságokat, pl. Ne sírj, kisfiam, nemsokára visszajövök érted és hozok neked cukorkát. Vagy: Holnap nem hozlak az iskolába (óvodába), csak ma bírd ki! Ha a gyermek bizalmával ilyenkor visszaélünk, azt nem felejti el, és nem sikerül majd megszerettetni velük az óvodát, iskolát. Pedig sokkal könnyebb lenne megked- veltetni a gyermekkel új környezetét, ha a szülők őszinték lennének, s a még nagyon is érzékeny gyermeket megnyugtatnák. Az óvodát egy olyan otthonhoz kellene hasonlítaniuk, ahol kellemes légkör várja a gyermeket, vidámság, derűs, változatos élet, közös örömök és élmények. Ebben a korban a nevelésnek döntő szerepe van. A gyermek látóköre egyre bővül. Napról napra újabb benyomások érik: az otthonán kívül az utcán, az óvodában. A mi feladatunk, hogy jó irányban fejlesz- szük érzéseit, a környezethez való viszonyulását. Tőlünk függ, hogy az óvodát is úgy szeresse, mint első otthonát. Az óvoda és az iskola együttműködéséről talán csak annyit, hogy eredményes munkánkkal tudjuk csak bebizonyítani, hogy az óvodai nevelés mennyire fontos az iskolai életre való előkészítésben. Ebben a korban nagy sikereket érünk el a színek, a hangok, az alak, a nagyság és egyéb tulajdonságok megkülönböztetésében. A gyermek könnyen tartja emlékezetében mindazt, ami érdekli, pl. a versikéket, közmondásokat, meséket stb. Gyara6
