Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1970-02-01 / 6. szám - Teleki Tiborné: Egy helyesírási programozási kísérlet / Az alapiskola felsőbb osztályainak problémái

információ gyakoroltatását szolgálják, de mind a 17/c, mind a 17/d gyakorlat a 14/b, c gyakorlat szóanyagán végzi el a 17/a pontban levő elméleti ismeret gyakorlati alkalmazását. A feladatsornak ez a szerkezete jellemző programunkra. Viszonylag ritkább eset, hogyha a feladatsor egyetlen komplexebb gyakorlatot bont fel, ilyen pl. a 56/a, b, c, d gyakorlat, ilyenkor azonban nem információval kezdjük a lépést, hanem gyakoroltatással, és tanulsággal zárjuk.

A feladatsornak ez a kétféle szerkezete az eddig készített magyarországi programokhoz képest újnak tekinthető, mert azok vagy kizárólag deduktívak (információ — gyakorlás), vagy induktívak (példaanyagos szemléltetés, megfigyeltetés, szabályelvonás).

A feladatsorok az elvégzendő munka jellege szerint különféle megoldásúak lehetnek, erre csupán néhány példát:

9/b gyak. szópárok értelmezése,

9/c gyak. meghatározott szabályok példaanyaggal való kiegészítése,

11/b gyak. a csekély — sekély, tanúság, tanultság — tanulság típusú szavak összehasonlítása,

13/b gyak. megfigyeltetés,

13/d gyak. statisztikai rendszerezés s a rendszerezések legkülönfélébb változatai,

17/c gyak. mondatok alkotása meghatározott szavak felhasználásával, 24/b gyak. szövegkiegészítés.

Ez a felsorolás korántsem tekinthető teljesnek, ugyanis az elvégzendő gyakorlatok változatosságára törekedtünk, tudva, hogy a tanuló így szívesebben végzi el a feladatokat, no meg azt is figyelembe véve, hogy a különféle eljárások alkalmaztatásával a feladatvégzés ne váljon gépies műveletté, hanem segítse elő a tanuló nyelvi gondolkodása, a szavak szemantikai tartalmának biztosítását, a gyermekek elvont gondolkodását.

A program anyagelrendezése és tematikus szerkezete

Bár a tanulók önállóan végzik a ki- 181 jelölt tevékenységet, az oktató felügyelete, vezetése, irányítása és segítsége nélkülözhetetlen. Ez különösen kezdetben fontos, míg a helyes műveleti formák nem alakultak ki.

Helyesírási programunkban, mely voltaképpen felöleli az egész helyesírási anyagot, nem egészen 1200 aprólépés van, s ezek 240 gyakorlat köré tömörülnek. A 240 gyakorlat húszasával egy-egy tematikai egységet dolgoz ki.

A tematikai egységek kialakításában helyesírásunk rendszerét, logikáját vettük mindenekelőtt figyelembe. A tematikai egységek sorrendiségének megállapításában arra is tekintettel kellett lennünk, hogy rentábilis helyesírástanítás csak a tantervileg elrendezett vagy elrendezhető nyelvtani bázisra építve valósítható meg.

A tematikai egységek sorrendje a következő:

I. Atalános bevezetés, helyesírásunk rendszere, a szabályozás kérdései stb. Ebben a tematikai egységben nem törekedtünk teljességre, hisz a helyesírási jelenségek összefüggéseinek feltárulása csak akkor esedékes, amikor már a részleteket is ismerik. Mégsem tudtuk mellőzni ezt a tematikai egységet, mert kezdettől fogva az volt a törekvésünk, hogy a tanulók belelássanak az okszerű összefüggésekbe, hogy ne mint gépiesen elsajátítandó szabályhalmazt, hanem mint gondolati — analitikus — szintetizáló eljárásokkal feldolgozható rendszert kezeljék.

A programozás alapelve — természeténél fogva — a logikus egymás- raépülés, megkövetelte, hogy ezt az alapelvet mind a tematikai egységek, mind a gyakorlatok, mind a feladatsorok pontjainak sorrendjében és egy- másraépülésében következetesen alkalmazzuk.

Ennek persze az lett az eredménye, hogy a feladatsorok megoldásában a tanulónak lépésről lépésre kell előrehaladnia, nem hagyhat ki belőle egyetlen lépést sem, mert ezeket később is fel kell használnia. így pl. a 7/a gyakorlat önmagában látszólag kimaradhatna, de nélküle nem tudnánk elvégezni a 7/b, a 7/c az 58/f, a