Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 6. szám - Teleki Tiborné: Egy helyesírási programozási kísérlet / Az alapiskola felsőbb osztályainak problémái
63/b, c gyakorlatot sem. Az egyes gyakorlatokhoz való vissza-visszanyúlás egyrészt az összefüggések felismerését, másrészt a frekventáltabb jelenségek gyakoroltatását segíti elő. Ugyanakkor pl. az 52., az 53., az 54. és az 55., később pedig az ezekre épülő 79/b, 119/a, 146/a, 147/b, 163/a gyakorlatok elvégzése után nyilvánvaló lesz pl., hog} a középfok jelének (kevesebb, kevésbé], a múlt idő jelének (hallgatott, beszéli], a befejezett melléknévi igenév képzőjének (meghallgatott beszéd, elbeszéli esemény], a helyhatározói -í rag (alatt, fölött, leni, feni], a -tyú, -tyü képzőjének (dugattz/ú, bilentt/ű) helyesírásában a kombinatorikus változásoknak ugyanaz az alapelve érvényesül. Ezzel azt akartuk elérni, hogy az a szabálytömeg, amit a HSz. feldolgoz, egyrészt ne rettentse vissza a tanulókat, másrészt pedig ne fedje el az előírások okszerű összefüggéseit. A többi tematikai egység részletezésétől itt el kell állnunk, csupán a felsorolásra szorítkozhatunk. II. A magánhangzók. III. A mássalhangzók időtartalmának helyesírása. IV. A / és az ly helyesírása. V. A mássalhangzók kölcsönhatásából eredő helyesírási kérdések. VI. Az igeképzés és igeragozás. VII. A tulajdonnevek. VIII. A névszóképzés. IX. Névszóragozás, névmások, határozószók, névutók. X. Egybeírás, különírás. XI. Az alárendelő összetételek írása. XII. A mondattannal kapcsolatos helyesírási problémák, a központozás, a mondatvégi írásjelek. Ezzel a felsorolással kapcsolatban még azt kívánjuk megjegyezni, hogy a tematikai egységek összefoglalórendszerező és ismétlő gyakorlatokkal, s ahol ez csak lehetséges, a téma szintézisével zárulnak. A harmadik tematikai egységtől kezdve az ismétlések mindig vissza-visszanyúlnak 2 témaegységnyit. Voltaképpen ezeket az alapelveket követtük a program megszerkesztésében. Célkitűzések és szempontok a program elkészítésében Nézzük meg, mit szerettünk volna elérni a program segítségével! Általában a nyelvhelyesség és helyesírás elsajátítását, készséggé érlelését, persze ez így nem mond sokat, konkrétabbnak tűnik pontokban körülhatárolva: 1. Általában nem volt feladata, hogy a tanárt pótolja, ill. helyettesítse, bár bizonyos időnyereséggel számoltunk, ugyanis a program egy-egy gyakorlatát a tanulók otthon dolgozták ki, de a tanítási óra előtt (irodalomórán is] 5—10 percet szenteltünk a szükséges nyelvtani ismeretek többnyire ismétlésszerű összefoglalására, a gyakorlat értelmezésére és megbeszélésére. így a tanulók önálló munkájára építettünk, s ezt a program lehetővé is tette, s a hiányzó (tantervileg hiányzó] időt ezzel némileg pótolhattuk. 2. Különféle felmérések alkalmával számtalanszor meggyőződtünk arról, hogy a tanulók etimológiai érzéke vagy nagyon alacsony színvonalon áll, vagy teljesen hibás. Ezen úgy igyekeztünk segíteni, hogy több olyan feladatot iktattunk közbe, amelyekben a szavak morfematikus felépítésében beálló változásokból vezettük le a jelentésbeli változást vagy módosulást, ugyanakkor a helyesírás rendszerűségének érzékeltetésére tö-, rekedtünk. 3. Felmérés nélkül is meggyőződhetünk róla, hogy a tanulók a Helyesírási Szabályzatot nem ismerték, noha a kilencéves iskolát végzetteknek legalább a szótári részt biztonsággal kellett volna kezelniük és használniuk. Célkitűzésünk az volt, hogy a HSz tárgymutatója segítségével a szabályzati részt is helyesen és termé szetesen megfelelő gyorsasággal tudják használni. 4. A gyakori használatú köznyelvi kifejezések (pl. lesz, egyelőre] ese