Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-01-01 / 5. szám - Bertók Imre: Az összetett mondatok összehasonlítása / Középiskoláink számára
Poprosili susedovie husiarku, aby im pásla húsatá. Pamatám sa, že i mať ma strašievala mlynárom. Všetci pristali, aby predsedom bol Ján Kis. Nezaujímalo ma, kam chodí. célhatározói mellékmondat: Megkérték a szomszédék libapásztor- lányát, hogy legeltesse a libákat. képes helyhatározói mellékmondat: Emlékszem arra, hogy az anya is ijesztgetett a molnárral. Mindnyájan beleegyeztek, hogy az elnök Kis János legyen. alanyi mellékmondat: Nem érdekelt, hogy hová jár. Az idetartozó mellékmondatok között vannak határértékünk, egyesek tartalmilag az alanyi, illetve a tárgyi mellékmondatokkal mutatnak rokonságot, mások hasonlító és időhatározói jellegűek. Érdekes megfigyelni, hogy a főmondatokban sokkal kevesebb esetben találunk utalószavakat (odkazovacie zámená) a szlovákban, mint a magyarban. A tárgyi mellékmondatoknál vigyáznunk kell akkor, ha a főmondat állítmánya át nem ható (intranzitív) ige, mert a főmondatban ilyenkor szokott lenni még formális tárgy is — presvedčovať o tom —, amelyhez kapcsolódik a tárgyi mellékmondat. Nincs tisztázva pl. az ilyen típusú mellékmondatok besorolása, mint Aká škola, takí sú žiaci. Egyesek újabban már az állítmányi mellékmondatok közé sorolják, mások a kiegészítő mellékmondatok közé. A meghatározás megkönnyítése végett induljunk ki abból, hogy ha a mondatban ige van, akkor kiegészítői, ha nincs, akkor állítmányi mellékmondatról van szó. Pl. Aká matka, taká Katka. Aký otec, taký syn. Ugyancsak, ha a mellékmondatban már van kiegészítő, akkor a mellékmondat jelzői. Pl. Jan= kov spolužiak sa stal chemikom, čo sa preslávil. Részletesebben ezt a problematikát fejtegeti Belo Letz a Gramatika slovenského jazyka c. nyelvtanának 480. oldalán. A kontrasztív nyelvi jelenségeket következetesen végig kell vezetnünk a fonetikától egészen a többszörösen összetett mondatokig, mert csak abban az esetben láthatjuk tisztán az eltéréseket, amelyek mindenképpen nehézségeket okoznak. Persze használatuk csak akkor szükséges, ha a megértést jobban elősegítik, hiszen ez még fel nem térképezett terület a két nyelvben, s itt csak a legszembetűnőbb eltérésekre mutattam rá. A gyakorlat nemegy pedagógust figyelmeztet arra, hogy sokszor még hason- lóaknak vélt mondatok között is felbukkannak eltérések. Pl. Stal sa tým, čím chcel byť, a szlovákban állítmányi mellékmondat, a magyarban eredményhatározói. Ľahol si, aby viacej nevstal, a szlovákban célhatározói mellékmondat, a magyarban ál-célhatározói mellékmondat. Ha végigtekintünk a felsorolt példákon, amelyeket szándékosan a tankönyvek példamondataiból állítottam össze, azt látjuk, hogy a kiegészítő mellék- mondatok ekvivalensei nagyobbára a magyar jelzői, állapot-, mód-, célhatározói mellékmondatoknak felelnek meg. A tárgyi mellékmondatok pedig döntő részben felölelik az állandó határozói, részeshatározói mellékmondatokat, s kisebb részben az okhatározói mellékmondatokat. A mellékmondatok helyes felismerése mellett még szólni kell a kötőszavakról is, amelyek sok esetben rámutatnak arra, hogy a mellékmondat milyen mondatrészt fejez ki. Eltérések vannak pl. a tárgyi mellékmondat kötőszavát illetően, a szlovákban že, a célhatározói mellékmondaté aby és žeby, a magyarban mindkét esetben hogy kötőszó van.
