Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 2. szám - Hírek
órán mindenki feleljen, elvégezhessen fennhangon valamilyen feladatot. Az eddigi tapasztalatok szerint egy-egy tanítási órán ugyanis legfeljebb 4—7 tanuló szólalt meg szlovákul. Persze őket alaposan „vizsgáztatja“ a tanító, de a többi nyugodtan és főleg passzívan ül. A tanítás „hézagos“. A tanítás tömörebbé tétele érdekében lefolyt vitát az alábbiakban foglalhatnánk össze: a) Sok pedagógus nem tudja, hogy a tankönyv szövegét hogyan is használhatja fel, miután azt már egyszer az osztállyal feldolgozták. Javaslat: minden tanuló tetszése szerint válasszon ki a szövegből 3—10 sort( évfolyamok szerint többet-kevesebbet) és olvassa azt az első hibáig. Ha hibátlanul elolvasta, adjunk feleletére egy egyest, ha viszont hibázik, ne osztályozzuk. (Itt ui. felvetődött az a probléma, hogy miért éppen a szlovák nyelvből buknak a magyar tannyelvű iskolában a legtöbben!) Tehát a tanulót semmiféle veszély nem fenyegeti, csak jutalom és a szlovákul szólás öröme. S már pedig melyik 9—12 éves tanuló nem törné magát az egyesért. Ezzel lényegesen növelhetjük az aktivitást és szinte mindenkit feleltethetünk, sőt 4—5 egyest is kiutalhatunk a tanulóknak. S ez a sikerérzet, ez legyen a legerősebb motívuma a szlovák nyelvoktatásnak! b) A tanulók az alsó tagozat legtöbb osztályában lassan, hibásan olvasnak (magyarul is meg szlovákul is!). Ám, ha a már olvasott és megtárgyalt szöveget házi feladatul „verseny-olvasásra“ adjuk ki nekik, megváltozik a helyzet. Például: aki 4 sort 10 másodperc alatt elolvas, egyest kap, 15 másodperces eredményért pedig kettest, stb.... Persze sokan vétnek majd a kiejtés szabályai ellen, sok lesz a hiba, de csak az első 4—5 ilyen tanítási órán. Fontos, hogy mindig akadjon három-négy tanuló, akinek kiutalhassuk az egyeseket. Ügyeljünk közben arra, hogy azok is szerepeljenek (mégpedig sikeresen), akik eddig még nem szólaltak meg. Mert önbizalom nélkül nincs eredményes nyelvtanítás. c) Ha már javult az olvasás tempója, akkor toldjuk meg a feladatot: a tanulóknak a „verseny-olvasás“ során úgy kell olvasniok, hogy hibátlanul ejtsék a szöveg valameny- nyi szavát. Később követeljük meg a helyes frazeálást (beszédszakaszok egybeolvasását), majd a helyes hanglejtést, stb.... Az utóbbi két gyakorlat általában ismert, de inkább csak az anyanyelvi oktatás gyakorlatában volt ez ideig használatos. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezt a szlovák (és más idegen) nyelvi órán is sikerrel fel lehet használni. d) A továbbiakban a módszertani tanács tagjai a kórusgyakorlatokról beszéltek. Megállapították, hogy a jövőben többet kell kórusban olvastatni egyes hangokat, szavakat, de egész összefüggő szövegrészeket is. Ilyenkor — hogy mégis könnyebben lehessen ellenőrizni a tanulókat — egymással versenyző kisebb csoportokat kell kialakítani. e) A gyűlést megnyitó és azon végig jelen lévő tanfelügyelő kifogásolta, hogy a pedagógusok az egyébként jó és szép tankönyveket nem tudják gazdaságosan kihasználni. Határozat született ezért: 1. ezután minden hónapban összejönnek a pedagógusok; 2. a jövő hónapi ülés programja: a tankönyv gazdaságos használata és a differenciált felelte- tés és nyilvántartás. Az értékes ülés befejezéseként a pedagógusok 3. határozati pontként elhatározták, hogy tevékenységükről rendszeresen tájékoztatják a Szocialista Nevelés olvasótáborát. Mindnyájan megegyeztek abban, hogy a csehszlovákiai magyar pedagógusok módszertani lapját megrendelni és olvasni erkölcsi kötelesség. Éppen ezért nehezményezik, hogy például — a lap júniusi számának 317-ik oldalán közölt adatok alapján — a dunaszerda- helyi, a galántai, a komáromi, vagy akár a nyitrai járások magyar pedagógusainak csak a fele járatja a Szocialista Nevelést. Szerencsére nem mindenütt ilyen közömbösek a magyar pedagógusok s ezért a meglévő 3645 alapiskolai tanító közül 2209 tanító (de ebben a számban a középiskolák és az óvónők is szerepelnek!) előfizetője a Szocialista Nevelésnek. Kérik, hogy a Szocialista Nevelés továbbra is foglalkozzon a szlovák nyelv tanításának kérdéseivel, térjen vissza az anyanyelvi oktatás jelentőségének magyarázatára és indokolására és főleg: ne feledkezzen meg az alapiskola alsó tagozatán tanító pedagógusok módszertani kérdéseivel foglalkozni. — if— Helyreigazítás. Folyóiratunk 11—12. számában a 343. és 344. lapon a tőszámnév sajtóhiba következtében sok helyütt számnévvé alakult. Kérjük olvasóinkat, hogy a hibás jelölést a tartalomnak megfelelően értelmezzék. 60
