Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 2. szám - Radovan Richta: Válaszúton a civilizáció / Könyvekről
RADOVAN RICHTA VÁLASZÚTON A CIVILIZÁCIÓ* Fordulat a szakminősítés terén Az ipari forradalom kifejezetten dekvalifikálta az iparos munkáját. Az USA- ban a harmincas években csak a munkásság 30%-a végzett tanonciskolát (kapott segédlevelet). 1940-ben az amerikai munkások 22%-a ment keresztül egy hónapnál hosszabb előkészítésen, a munkások magvát a betanítottak tették ki; a „Ty- lor-módszer“, amely a szakmunkást kizárta a közvetlen részvételből a gyártmány kialakításában (mert nem volt már szükség a gondolkodó munkásra), a gépesítés körülményeinek megfelelt, és számolni kell azzal, hogy a gépesítés mindig ebben az irányban hat. A fejlődésnek ilyen ágazata a leghaladóbb termelésben megszakadt. Bár a kézműves minősítése a jövőben továbbra is elfakul, azonban a betanított operatív munkások tömegének csökkenésével egyidejűleg az automatizált üzemekben és a korszerű műhelyekben erősödik a megfelelő műszaki megalapozottságra támaszkodó tisztségek tekintélye. Egyes gépbeállítók esetében ugyan még megelégednek a betanítással ill. a tanonciskola elvégzésével, azonban korszerű automata-gépsorok kezelése esetén a gépbeállítótól megkövetelik majd azt, hogy a régi vasesztergályos ill. villanyszerelő szakismereteivel rendelkezzen, ismerje a szellőztető berendezések elvét és kijavítsa a szokványos meghibásodásokat. Ugyanakkor a karbantartók és javítók minősítésében egyre tágabb teret foglalnak el olyan műszaki ismeretek, amelyeket eddig csak a műszaki középkáderektől kívántak meg. A technika gyors fejlődése mérnöki tudás igényével lép fel a műszaki középkáderek esetében. Viszont a mérnököknél tudományos fokozatot igénylő kutató feladatok sokasága jelentkezik. Általában tehát az egyre fokozódó szakminősítési igény jellemzi a műszaki-tudományos forradalmat A műszaki fejlődés káderszükségleteinek sémája szerint, amelyet hazai közgazdászok állítottak össze, az ipari termelés az univerzális gépsoroknál gépesített 35 60 4 1 szalaggyártásnál 57 33 8 2 automata rendszernél 0 0—40 40—60 20—40 segéd-és szakmunkást műszaki főiskolai betanított közép-kádert végzettségű szakembert igényel. Éppen ezért az eddigi iparosítási irányzat szakminősítési szükségletével szemben alapos fordulatra számíthatunk. 1980-ban pl. nagy vonalakban a következő hazai kép vetítődik elénk: a munkások 60—70%-a korszerű képesítéssel rendelkezik, minden ifjúmunkás szakközépiskolát végez, a műszakiak aránya a mai 13%-kal szemben 25%-ra növekszik (ebből a mai 30%-kal szemben 100%-ot tesz ki a szakközépiskolában érettségizettek aránya); az iparban foglalkoztatottak 6—6,5%-a lesz mérnök, a jelenlegi 1,2%-kal szemben. Ez idő szerint ugyanis kb. felével maradunk le a Szovjetunió és az USA mögött. * 3. folytatás 61
