Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 5. szám - Pillanatképek a szerdahelyi iskolákról
PILLANATKÉPEK A SZERDAHELYI ISKOLÁKRÓL VAJANSKÝ UTCA — KILENCÉVES ALAPISKOLA — Délelőtt kilenc óra tájban toppantunk be, és mivel nem akarunk zavarni senkit, megvártuk a nagyszünetet. Csak az alsó fok néhány osztálya dolgozott, az osztályok többsége dél- utános e héten. — A Szocialista Nevelés-tői jöttem — mutatkoztam be, és őszintén szólva előbbi tapasztalataimból kiindulva hiányosságok felsorolását, szemrehányások sorozatát vártam. Legnagyobb meglepetésemre nem ez történt. A tanítónők — csak a „szebb nem“ volt jelen — kedvesen, örömmel fogadtak. Leültettek, elbeszélgettünk. — Végre — mondta Kubik Árpádné — hogy rólunk sem feledkeztek meg! Elmondtam, hogy bizony lapunknak csak egy állandósított szerkesztője van, és a szerkesztő bizottság tagjai csak napi munkájuk után foglalkozhatnak a lap problémáival. Elfogadták védekezésemet, és csakhamar benne voltunk a problémák „sűrűjében“. Lássuk csak — legalább távirati stílusban — milyen kérdéseket vetettek fel tizenötperces ottlétem alatt. Ozorákné: Az Učiteľské noviny-ban megjelent, hogy egy órával csökken a tárgyi ismeret a 11 napos ciklusban. A Szocialista Nevelés szerint viszont csak fél órával, és ugyanennyivel csökken a magyar nyelvtan. Kubikné: Különböző hírek keringenek arról, hogy a komáromi járásban a régi ÁBC-t használják. Mi az igazság? Rajjné: Ideje volna már korszerű, regionális szlovák nyelvkönyvek kiadását mérlegelni, egyik-másik a mi környezetünkben nehéz. Sokszor nem is tudjuk átvenni. Bakosné: Néhány szó a kiadó címére. Köszönjük az Anyanyelvi gyakorlatokat, ügyes, fordulatos, elmés — kitűnően használom az ötödikben. Dallosné: Elementarista most nincs köztünk, de tudom, hogy a Kirakó használatára kevés az idő. Jó volna, módszertani összejövetelt szervezni, ahol bemutatnák a használatát. — Távirati stílusban válaszoltam, hogy az óraterv kérdésében a Szocialista Nevelés közleménye a mérvadó; a komáromi járásban azért használják a régi ABC-t, mert raktáron volt még a régi kiadásból; mérlegeljük a regionális szlovák tankönyvek kiadásának lehetőségét 1970-től kezdődőleg; a Kirakó módszertani felhasználásának kérdéseiről javasolni fogjuk az elementaristák összehívását. Azzal a jó érzéssel búcsúztunk a vendégszerető kartársnőktől, hogy lapunkat figyelemmel követik, olvassák és talán egyszer majd levelezőink között is köszönthetjük őket. JILEMNICKY UTCA — MAGYAR TANNYELVŰ óvoda. — Két zsúfolásig megtelt, népes osztály. Farkas Éva, óvónő fogad, és amikor elárulom kilétemet, mosolyogva tessékel be. Ma úgy látszik, szerencsém van, gondolom magamban — itt is jó hangzása van a Szocialista Nevelésnek. — Még két ilyen szép osztályunk van — mondja az óvónő, aki szépen, választékosán beszélt anyanyelvűnket — talán decemberben még egy ötödiket is nyithatunk. Talán? kérdem, mert valahogy bizonytalanul hangzott ez a decemberi terminus. Hát igen — mert az új épület átadását már szeptemberre ígérték, azután októberre, most már november van, és még mindig semmi. — Öt népes osztály — fészkelődik agyamban a gondolat — akkor hát lesz gyerek a szerdahelyi első osztályokban. És eszembe jut Janda Iván igazgató gondja is, aki évek óta szorgalmazza egy törzsóvoda létesítését a bratislavai kombinált iskola mellett, sikertelenül, mert nincs helyiség. Farkas Éva már a könyvtárát mutogatja, megtalálható benne úgyszólván minden, ami egy óvónőnek kell, hazai és magyarországi irodalom egyaránt. A csoporttermek tiszták, esztétikus gonddal berendezettek, a koszt ízletes — ezt viszont a csöppségek állítják, boldogan majszolva az almát és a vajaskenyeret. Kérdéseimre meggyőzően válaszolgatnak, egyik-másik már „kerek“ tőmondatokban, megfelelő szókincsről téve tanúságot. Nehéz, néhánv perces látogatás benyomásaiból ítélni, egy azonban bizonyos, szakavatott óvónői gond tükröződött vissza, ahová a szem ellátott. 148
