Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 5. szám - Pillanatképek a szerdahelyi iskolákról
Középiskola a parkban. Somogyi Vincét, az igazgatót a folyosón kaptam el. Értekezletre sietett. Igazgató elvtárs, beszélhetnénk az első osztály magyar szakosával és egy tanítványával? — Mi az, riport készül? — adta vissza a választ. A tanári szobában néhány perc múltán velem szemben ült Vörös Gusztáváé, a tanárnő és Tóth János, elsős diák. — Mi a véleménye az új magyar könyvekről? — tettem fel az első kérdést. — Talán ott kezdeném, hogy időben megkaptuk, szeptember elsején. Ez jó! A Magyar Nyelv tankönyve nagy segítség. Eddig egyáltalán nem volt. Jó a tagolása, könnyen eligazodunk benne, a hangtant már átvettük. A sokoldalú elemzésnél is hasznát látjuk majd. Két hónap múltán ennél többet nem mondhatok. — Természetesen — nyugtázom a választ — és hogyan boldogul az Irodalomtörténettel? — Talán furcsának találja majd a választ, egyelőre még nem jöttem rá az ízére. Itt van mindjárt a dráma. Az új könyv történeti fejlődésében mutatja be, műközpontúsággal. Mi meg megszoktuk a régebbi tankönyvet, ott egyszerűbben van pl. a mű szerkezete, szóval az irodalomelméleti ismeretek. Az Irodalmi olvasókönyvben több örömünk telik. — Tóth Jancsi illedelmesen feszeng a helyén, úgy látom, készíti magában a választ. — Hát akkor talán kérdezzük meg a szenvedő alanyt is— mondom féltréfásan. Tóth Jancsi magabiztosan felel: Sokkal szebbek ezek a könyvek, ismerem a nővérem könyveit, össze sem hasonlíthatók ezekkel! Egész úton hazajelé ... Vörös Gusztávné szavain gondolkodtam. Hol is követtük el a hibát? Az új irodalomtörténeti tankönyv a legkorszerűbb irodalom- tanítási módszerekre épül. Az új, magyarországi reformkönyvek mértékét megüti. Viszont mindez nem segít, ha a tanítók a régihez szoktak. A verbális irodalomtörténeti ismeretközléshez. Hálás vagyok Vörös Gusztávnénak, Biricskay és Kulcsár kartársaknak, hogy erre felhívták a figyelmünket. Mi a tennivaló? Érzésünk szerint megérett a magyar szakosok módszertani értekezletének gondolata, össze kellene jönnünk és meg kellene beszélnünk problémáinkat a szerzőkkel, módszertani szakemberekkel és esetleg jó volna látni egy szép órát is, az új tankönyv szellemében. Hisszük, hogy sorainkat elolvassák a nyugat-, kelet- és közép-szlovákiai Pedagógiai Intézetek illetékes munkatársai, és mérlegelni is fogják a tennivalókat. H. L. Az igazgatók A galántai iskolák jó tapasztalata alapján felhívjuk az és a matematikusok igazgatók és a matematikusok figyelmét, hogy már most, figyelmébe jóval a középiskolai felvételi vizsgák előtt, többször, hasonlóan mint majd a középiskolákban, teremtsenek felvételi környezetet, légkört és gyakorolják az önálló feladatmegoldást, csináljanak felvételi „főpróbát“. Ehhez ajánljuk a Matematikai példatárban vagy a Matematika v škole c. folyóirat 1967. évi 1., 2. (majd a többi) számban is található alkalmas feladatokat. Mi ehhez jól fel tudjuk használni a Szocialista Nevelés közölte tavalyi felvételi feladatokat. — Szeretnénk hangsúlyozni: a felvételik eredményei fémjelzik végeredményben minden tanítói tevékenységünket. Papp Endre 149
