Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 1. szám - Somogyi István: A matematikatanítás gondjai
SOMOGYI ISTVÁN nyug. tanár, Komárom A MATEMATIKATANÍTÁS GONDJAI Somogyi István, régi komáromi tanár, aki több mint ötven éve tapossa hazánk magyar nevelésügyének nehéz és felelős útját, írással fordult szerkesztő bizottságunkhoz. írásában hosszú tanításban eltöltött évtizedek tapasztalata tükröződik, sok olyan gondolatot vet fel, amelyet érdemes és szükséges mérlegelni. (Szerk.) A tanév elején sok probléma merül fel minden pedagógus előtt, minden tárgy keretén belül. Ha keressük azt a tárgyat, amely a tanulóifjúság, a szülők, általában a közvélemény bírálatát képezi — ez a tárgy a tapasztalat szerint leginkább a matematika. Általában a matematikát tartják a legnehezebb tárgynak, és éppen azért nem népszerű, mert a matematika rontja le legtöbbször a bizonyítvány átlagos értékét. Ha ez nincs is így minden esetben, de így tudja a közvélemény. Hogy a matematika nem a legkedveltebb tantárgy, azt hiszem ebben kartársaim is egyetértenek, kivételek biztosan vannak, bár lenne minél több. 52 évi működésem alatt ritkán akadtak olyan tanítványaim, akik lelkesedtek nemcsak a tantervben előírt matematikai ismeretekért, hanem azon túlmenően is, azonban ezek száma igen csekély. Hiszen a televízió képernyőjén szereplő tanár jelenlétében is nyíltan hangoztatták a tanulók ellenszenvüket a tárgy iránt. Helyesen mutatott rá erre a jelenségre Lénárt Jozef miniszterelnök elvtárs az Üj Szó 1961 évi december 20-i számában közölt megnyilatkozásában, ahol azt mondja: „... nagyobb súlyt kell fektetnünk a természettudományok, főként a matematika oktatására az oktató- és nevelő munkában. Sok iskolában a matematikában nem érik el a kívánt eredményt. Ez az egyik oka annak, hogy a főiskolák műszaki fakultásain igen nagy mértékben csökken a hallgatók száma.“ „A tanítók módszertani képzettsége nem felel meg a matematikai oktatás igényességének.“ Keresni kell az okát, és meg kell találni a módját annak, hogy a matematikai letargia megszűnjék, és az ifjúság találjon kedvtelést a komoly gondolkodást igénylő matematika tanulásában. A feladatok sikeres megoldásában érezzen örömet, és találjon biztatást a további feladatok sikeres megoldására. Nézzünk körül először magunk körül és kérdezzük meg, vajon nem a tanítóban van-e ennek a sajnálatos ténynek egyik oka. Az előbb említett cikk tovább azt mondja: „A tanítók többsége szárazon, élvezhetetlenül magyarázza a matematikát, anélkül, hogy egybekapcsolná a gyakorlati alkalmazással, nem tartja be a szemléletességet, nem alkalmazza a matematikát a többi tárgyakra, úgy hogy a tanulók nem értik meg a számtani műveletek jelentőségét és nem látják gyakorlati célját.“ Ez a megállapítás önként veti fel azt a kérdést, vajon minden matematika szakos tanítót a matematika iránti vonzalom és a középiskolában a matematikában felmutatott kiválósága vezette-e arra, hogy főiskolai tanulmányai egyik fő tárgya a matematika legyen?, — ha már előzőleg meg volt benne a hajlam, a készség és képesség érzete arra, hogy mások tanítására egész életre elkötelezze magát. Ez az önvizsgálat az első lépés, hogy az ok21
