Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 2. szám - Radovan Richta: Válaszúton a civilizáció / Könyvekről
Természetesen a munka szakminősítést igénylő fejlődése nem lineárisan megy majd végbe: a műszaki-tudományos forradalom első szakaszában (a gépesítés befejezésén és a részleges automatizáción van a hangsúly) időleges visszaesés is észlelhető. Ezt részben szerkezeti eltolódások is okozhatják a nem-termelő ágazatok előnyére, ameddig a szolgáltatások és az adminisztratíva műszaki fel- készültsége és ennek megfelelően a szakminősítés igényé is) alacsonyabb, mint az iparban. Viszont a „terciér szektor“ másik része, amely az ember iránti gondoskodás területén dolgozik (iskolaügy, művelődés, egészségügy stb.), ellenkezőleg a műveltségi szint irányában rendkívül magas követelményekkel lép fel. Bizonyos idő múltán várható tehát, hogy a szakminősítés iránti igény görbéje e téren is majd gyorsan felfelé ível. Ha tekintetünket két-három évtized távlatába vetítjük, meg kell állapítanunk, hogy a műszaki-tudományos forradalom áramlatában nemcsak a munka jellegében áll be fordulat, hanem megosztásában és összefüggéseiben, műszaki és kulturális színvonalában is — tehát az emberi munka egészében, és úgyszólván kihat a lakosság többségére. Az alkotómunka általános győzelmének következményei beláthatatlanok. Lehetséges, hogy az ember csak most érzi át a munka jelentőségét, mint az élet egyedülálló értékét; azonban előbb saját magán tapasztalja az emberi erő és képesség érvényesülési értékének örök problémáját: miközben a civilizáció egy emberéletre rövidült ciklusa felveti a kérdést — felkészült-e vajon a lehetőségekkel való találkozásra? 2. A műszaki-tudományos forradalom és a művelődés Furcsa ellentmondás tanúi vagyunk: 15—20 évig készítjük fel az ifjúságot az életre — azonban ezt oly módon tesszük, amely a fejlődés mai szakaszának, és nem a jövőnek felel meg. Nincs választás: vagy teljes mértékben urai leszünk a jövőnek, vagy feltételezzük azt, hogy az emberi tehetség majd nem játszik lényeges szerepet, vagyis a társadalmat a jelenlegi feltételei közé és a nevelést a civilizáció fejlődésében a jövő szűk keresztmetszetévé tesszük. A művelődés színvonala: a kultúrforradalom körvonala. A társadalom által végzett munka fajtája kétségtelenül visszatükröződik a műveltségi szintben. Az ipari forradalom a lakosság zömének oktatási minimumává az olvasás, írás, számolás általános ismeretét (alapiskola típusa) és a munkás szakminősítésének általános megalapozását jelölte meg (polgári iskola típusa), vagyis a gyáriparnak megfetelő munkaerő felhasználhatóságának előkészítését. Gyakorlatilag egy fél évszázad alatt (a 80-as évek óta, amikor Nyugat- és Közép- Európában befejezték az általános iskolakötelezettség bevezetését) a műveltségi szint és általános típusa alig változott. A harmincas és még inkább az ötvenes évek fordulóján azonban a fejlett ipari államok művelődési rendszere forrni kezdett: a szakközépiskolák és főiskolák számúnak növekedése, valamint az iskolán kívüli művelődés fellendülése új fordulat közeledtét jelzi a kultúra területén, amelyet a műszaki haladás és az emberi élet általános feltételeinek megváltoztatása idézett elő. Amennyiben a történések logikájából megítélhetjük (a fizikai és szellemi munka közeledéséből az alkotás talaján) a műszaki tudományos forradalom távlatilag olyan művelődési bázist igényel, amelv a) mindenki számára politechnikai előkészítést ír elő kiegyensúlyozott humán színvonal mellett, s az általános és teljes középiskolai műveltség, a logika alapjainak és a jelenlegi technika általános módszertanának ismerete minden ember aktív és szubjektív részvételének feltétele a civilizáció közeli fejlődésében; i b) az elementáris tudományos felkészítés (főiskolai) gyors fejlődését tűzi ki, hogy a feltaláló-kutató tehetség kultivációjának minden lehetősége felkarolható legyen, vagyis érvényesülését kizárólag az emberi képesség határozza meg. 62
