Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 1. szám - Hittel, bizalommal

írni, és nincs olyan homályos tükör, amely az előtte álló alakot legalább valamennyire ne tükröznéS tegyük hozzá: az előtte álló álak a nevelő, a tanító, a megtestesült ideál és példa, az emberségre fogékony lélek támasza. „A gyermek szeme tükröt keresett“, — mondja a költő, majd később így folytatja:

.. meglátott engem és ... bel érnie sett.“ Igen, a gyermek szeme „belénk les“, bennünk látja világról alkotott elképzelésének bizonyítékát, belénk süríti azt, amit emberfogalom alkotásában megteremt. Bizalmat, bizalomért cserébe, és még egyszer: okos szeretettel ápoljuk a hajtást, amelyet felelősen vállal a hivatásszeretet. A modern lélektani kutatások messzemenően igazolják Locke és Komensky derűlátását, a nevelés hatékonyságába vetett bizalmat. Az emberpalánta válóban nem születik sem kialakult rossz, sem pedig kialakult jó tulajdonságokkal. De nem is jön „teljesen tiszta lappal“ a világra. Bizonyos hajlamokat, adottságokat örökölhet is, amelyek megkönnyíthetik vagy megnehezíthetik számunkra a nevelést bizonyos vonatkozásaiban, némely területen. Különböző testalkat, vérmérséklet és sok más tényező, amelyet jól ismerünk a gyakorlatból, gátlás, kedély állapot, kialakult életrend és szokások az otthon környezetéből, a barátok és ismerősök hatása, mind mind elősegíthetik vagy veszélyeztethetik munkánk eredményeit, nevelési koncepciónk elképzeléseit, lelkesíthetnek, vagy elkedvetleníthetnek, mert hiszen mi is fejlődő embertípusok vagyunk. Termékeny percek, feszülő akaratvillanások, nekilendülés és ellankadás elleni harc emészt és edz bennünket is, a társadalom nevelő munkásait és mestereit, mert nemcsak a gyermek gondját viseljük vállainkon, de a szülő nevelése is jórészt ránk hárul, ha azt kívánjuk, hogy a legfontosabb nevelési tényezők összhangban hassanak.

Az Űj Szó nemrég zárta a „Miért kevés a magyar közép- és főiskolás vitáját“. Ügy érzem, hogy tanítóságunkban a vita nemcsak gondolatokat ébresztett, de tetteket is váltott ki vagy kivált. Gencó János nagykaposi középiskolai igazgató említette egy baráti beszélgetés kapcsán, hogy környékük falusi szülői körében még nem a gyermekük főiskolai képzettsége a méta, csupán az érettségi, s az sem mindenütt. Példákkal is bizonyított: Popovics Erzsébet, Palágyi Ilona az iskola büszkeségei vagy a jeles rendű Szidor Erzsi sem tanul tovább. A körülmények a család hatását nem tudták megváltoztatni, pedig jó eredmények is elősegítették meggyőző munkájukat. Menyhért Viola, aki most végez a kassai természettudományi fakultáson, minden vizsgáját kitűnő eredménnyel abszolválja, előmeneteli ösztöndíjjal végez. Három éve már asszisztensként dolgozik.

Az élet tehát igazolja erőfeszítéseinket és ez lendítsen mindannyiunkat hitünk erejében az új tanév küszöbén. Társadalmunk nevelésében vállalt szerepünk legyen egyértelműen gyümölcsöző, ez a kívánságunk, ez az óhajunk, hogy fiatalságunk minél előbb elfoglalhassa szocialista hazánk népeinek családjában az őt megillető helyet.