Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 8. szám - A magyar pedagógia 1967-ben a folyóiratok tükrében

gyermekeinek pedagógiai támogatása volt. Megállapították, hogy a szocialista társadalom iskolájában politikai kérdés, mennyire tudjuk biztosítani, hogy kellő számmal vegyenek részt az oktatás minden fokában azoknak gyermekei, akik ma az iparban, a mezőgazdaságban fizikai munkát végeznek: a munkásosztály fiai, lányai. A Pedagógiai Szemle 5. sz. ankétot ismertet e témakörből, a Köznevelésben több (Kapocsi Antal, Kiss Ottó, Kovács Gábor, Matas István, Rónai L., Virág Sándorné) cikk foglalkozik e kérdéssel.

4. A tanulók túlterhelése, a tudományok körének, tartalmának határtalan kitágulása állítja az érdeklődés középpontjába az oktatás korszerűsítésének problémáit. Ez egyrészt a tanulók munkáját állítja előtérbe; Grastyán Endre A tanulás alapvető elméleti problémái, paradoxo- nai és azok idegélettani feloldása címmel ír a Ped. Szemlében (10. sz.); ugyanott a 9. számot szinte teljesen kitölti a tanulásról folytatott vita. Másrészről az oktatás korszerűbb módszereit keresik a szerzők. Lénárd Ferenc pl. A gondolkodási műveletek és gyakorlások címmel ír A tanító munkájában (3—3), nyilvánvaló, ui., hogy a korszerűség egyik alapkövetelménye az önálló gondolkodás fejlesztése, mert a rohamosan növekvő tananyagot memoriterként megtanulni képtelenség. Rubinyi Ferenc: Korszerű iskola Nyíregyházán (Köznevelés 295) egy iskola gyakorlati kezdeményezéseit, eredményeit taglalja. Fábián Zoltán: A csoport- foglalkozások pedagógiai értékeit elemzi a Ped. Szemlében (6. sz.), a szaktárgyi lapok és a Budapesti Nevelő pedig több feladatlapot közölnek a tanulók aktivizálásának, önálló foglalkoztatásának megvalósulása érdekében. 1967 tavaszán a budapesti pedagógusok tanácskozásán ezt a témát tűzte napirendre az egyik szakosztály, Szokolszky István előadását, Kerékgyártó Imre elnöki összefoglalóját több lap ismertette. Fokozatosan kell a korszerű törekvéseket megvalósítani, olyan mértékben, amint ezt egy-egy iskola sajátos személyi és tárgyi feltételei engedik. Budapesten az egyetem gyakorló gimnáziumában zártrendszerű tv-lánc biztosítja a korszerű oktatást, da van iskola, ahol első lépésként világos, érthető magyarázatra, az eddiginél gazdagabb szemléltetésre kell törekedni.

5. Behatóan foglalkozott a magyar sajtó az iskolaérettség (Pedagógiai Szemle 4. sz.) és a különböző pedagógiai átmenetek (is- kolábalépés; alsó és felső tagozat; ált. iskola és középiskola) problémáival is. Ezekről testületi értekezleteken is vitatkoztak a magyarországi iskolák.

6. A nevelési kérdések közül az internacionalista nevelés kérdései kerültek legtöbbet szőnyegre. Erre egyrészt az NOSZF évfordulója, másrészt a társadalomtudományok keretében szélesen kibontakozó vita (Kortárs, Társadalmi Szemle, Valóság, Pedagógusok Lapja) adott aktualitást. A Köznevelés pl. e tárgykörből cikksorozatot közölt (Berencz János: A pedagógiai légkör és a hazafias nevelés; Kubinyi Ferenc: Romantikát — de nem akármilyent! stb.), ezekben az elvi kérdések gyakorlati módszereit vizsgálták a szerzők. Igen érdekesen kapcsolódott ehhez a körhöz az idegen nyelvek tanításáról folyó vita. (Tálasi Istvánná: Az orosz nyelv — a barátság

hídja — Köznevelés 773). A hazafias nevelés problematikája újra előtérbe hozta az érzelmi nevelés kérdéseit, a legkülönbözőbb tématikájű írásokban állandóan visszatérő gondolat, hogy fel kell számolni az oktatás egyoldalú intelleíktualizmusát nagyobb gondot kell fordítani az oktatás érzelmi motivációjára. Oktatásunk nem egyszerű ismeretnyújtás, a tanulók világnézetét, meggyőződését kívánjuk formálni, ehhez állásfoglalásuk kialakítására is szükségünk van.

7. A pedagógiai folyóiratok hasábjain örvendetesen megszaporodtak a viták. Már az előző témákkal kapcsolatban is többször hivatkoztunk arra, hogy a Pedagógiai Szemle vagy a Köznevelés egy-egy pedagógia kérdést vitára bocsátott. Az 1967. év egyik legértékesebb vitája: az érettségi vizsga körül dúlt, lényegében még le sem zárult. Megállapíthatjuk, hogy két nézet csap össze. Az egyik az érettségit közoktatásunk mai szerkezetében felesleges terhelésnek tartja, a megszüntetése érdekében száll síkra. A nézetet jobbára a pedagógián kívüliek képviselik a vitában. A másik álláspont szerint érettségire szükség van, csak éppen reformra szorul. Reformját az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgáktól teljesen függetleníteni nem lehet. Legjobb volna, ha ezekre nem is lenne szükség. Ma azonban még olyan differenciált középiskoláink színvonala, hogy főiskoláink képtelenek kizárólag a középiskolák minősítésére támaszkodni. A vitában Fekete József (Érettségivel vagy anélkül, Kn. 805. 1.), Szarka József, Wiedemann László és mások mellett kifejtette nézeteit az OPI didaktikai tanszéke is. Említettük, hogy

243