Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 4. szám - Csanda Sándor: Hidak sorsa / Könyvekről
tiományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének megbízásából elkészítette a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésének történetét a kezdetektől napjainkig. A tanulmány a Magyar irodalom története c. sorozat VI. kötetében jelent meg Magyarországon. Hazai olvasóközönségünk a szerző legújabb könyvében, a Hidak sorsában olvashatja Jegyzetek a csehszlovákiai magyar irodalom történetéhez címen. Már a címe mutatja, hogy a szerzője nem törekedett monografikus teljességre, már a megszabott terjedelem sem tette ezt lehetővé. Irodalmunk történetének teljes feldolgozásához még sok részlettanulmány megírása, számtalan probléma megoldása szükséges, s nem utolsósorban annak az „értékskálának“ felállítása is, amiről Fábry Zoltán is említést tett. Reméljük azonban, hogy a szerző további kutatásai folytán maga is hozzájárul e feltételek megteremtéséhez. A Hidak sorsa a szerző utóbbi években írt tanulmányait tartalmazza. Ebben a könyvében az előző kötetéhez viszonyítva (Valóság és illúzió, 1962), már jóval nagyobb arányban foglalkozik a hazai irodalmunk problémáival. Kötete két részből áll, az első részben korábbi kutatási területének, a magyar—szlovák kulturális kapcsolatoknak kérdéseivel foglalkozik. Különösen értékes munkája a Petőfi és a szlovákok. című, mely a nagy magyar költő oly sok és meddő vitára alkalmat adó szlovák származását világítja meg az objektív tudományos szemlélet fényével. Összegezi és kiegészíti az elfogulatlan kutatók eredményeinek legjavát, s konfrontálja azokkal, akik Petőfiben nem a világszabadság halhatatlan költőjét, hanem magyar nacionalistát, renegátot stb. látnak. A tanulmányt számos eredeti, körültekintő kutatáson alapuló megállapítás teszi értékessé. Mértéktartásában, objektivitásában és filológiai precizitásában követendő példát nyújt e kérdés kutatóinak. A kötet első részét egy elméleti jellegű tanulmánya zárja, melyben összegzi a szlovák— magyar kulturális kapcsolatok kutatásában elért eredményeinek elméleti tanulságait, és hasznos szempontokat nyújt ennek a nemzeteink testvéri közeledésére oly jelentős befolyással bíró területnek a kutatásához. Különösen a kapcsolattudomány fiatalabb művelői forgathatják haszonnal, de tanulságos e kérdés minden ismerője számára is. A kötet második része a csehszlovákiai magyar irodalommal foglalkozik. A már említett összefoglaló mellett számos problémáját érinti az 1939 előtti és az 1945 utáni irodalmunknak. Vozári Dezső és Berkó Sándor hozzáértéssel megrajzolt portréi mellett különösen Forbáth Imréről szóló tanulmánya jelent értéket. A költő életműve a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom legnagyobb értékű haladó hagyományát jelenti. Ha van valami eredeti, sajátos a csehszlovákiai magyar lírában, amely az egyetemes magyar irodalomban is méltó helyet érdemel, akkor az elsősorban Forbáth Imre avantgardista költészete. Csanda Sándor éppen erre a vonatkozására igyekszik rámutatni tanulmányában, s az avant- gardizmus és a szocializmus jegyeit keresi Forbáth költészetében. Rámutat arra az igen fontos kapcsolatra, amely a Prágába szakadt magyar költőt a cseh modernista-szocialista írók köréhez fűzték. Forbáth lírájának még sok problémája tisztázatlan, de e kérdés kutatói igen értékes útmutatást találnak ebben a tanulmányban, eredményei forrásértékűvé avatják. A kötetet a hazai irodalmi kritikánk eredményeit mérlegelő írás mellett, Juraj Zvara, szlovák történész kutatásainak eredményét ismertető, s vele polemizáló tanulmány zárja. A fiatal történész tiszteletre méltó objektivitással megírt könyvének a csehszlovákiai magyarságot érintő megállapításaihoz fűz több gondolatébresztő megjegyzést. A kötetet a Slovenské vydavateľstvo krásnej literatúry adta ki 1965-ben, indokolatlanul alacsony (400) példányszámban. —yi 117
