Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 4. szám - Radnai Béla: Szülők és gyerekek / Könyvekről
RADNAI BÉLA: Szülők és gyerekek Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1964. 156 oldal. Az ismeretterjesztő Kiskönyvtár 5. köteteként megjelent könyv világosan, könnyen érthetően mondja el mindazokat a tudnivalókat, amelyeket főleg a szülőknek kell figyelembe venniök a gyermekek nevelésénél. Nevelési tanácsai azonban a pedagógusok számára is eredményesen hasznosíthatók a rájuk bízott gyermekekkel való foglalkozás során. A nevelés kérdéseit korosztályonként tárgyalva (kisgyermekkor, óvodás kor, kisiskolás kor, serdülőkor, ifjúkor] ad útbaigazítást. Rámutat arra, hogy a kisgyermek- korban a szoktatás, a kevés — de annál határozottabb tiltás, a járás és a beszéd tanítása a legfontosabb. Az óvodáskorúaknái kiemeli a barátságos környezet, a játékra való tanítás, viselkedés, tapasztalatszerzés és az iskolára való előkészítés jelentőségét; ismerteti e kor jellemző sajátosságait, megismerő tevékenységét. Figyelembe kell venni az érzelmi sajátosságokat. Hatéves kortól kezdve a játék melléktevékenységgé válik, a gyermeknek ismernie kell pontosan a feladatait, vállalni a tanulás rendszerességét. Hozzá kell szoktatni őt az iskolás életmódhoz, a figyelemre feladatokkal kell gyakoroltatni. A serdülőkorban már lemérhetők az addigi nevelő munkának az eredményei, nehéz a serdülőkkel való helyes bánásmód. Nem annyira befolyásolhatók és szófogadóak mint a kisebb korban; az irányítást nem szívesen fogadják és a nevelők sokszor félreismerik őket. Nem veszik figyelembe e kor testi megnyilvánulásait, pszichológiai sajátosságait (érdeklődés, értelmi és érzelmi élet). Szükséges az, hogy a nevelők jobban ismerjék meg az ifjúkorúakat is; ezért felsorolja ennek a kornak is még változékony és könnyen alakítható tulajdonságait. Annak érdekében teszi ezt, hogy jobban megérthessék az ifjakat és nagyobb biztonsággal vezethessék be őket a felnőtt társadalomba. A könyv függelékeként Juhász Ferenc egyetemi adjunktus „Az öröklés és a környezet“ című írását olvashatjuk. Ebben tisztázza a szerző, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítanunk a gyermek fejlődésében az öröklésnek és elosztja az ezen a téren elterjedt téves elképzeléseket. Szól végül a környezet hatásáról, melyek az ifjú fejlődését kialakítják és az ember személyiségét meghatározzák. A hasznos nevelési tanácsokat tartalmazó könyv ráébreszti a szülőket pedagógiai felelősségükre, arra, hogy nevelői hivatásukat csakis a gyermek módszeres megismerése alapján láthatják el megfelelően. Sok helyes meglátással szolgál emellett a tanítók segítségére is az iskolai nevelőmunkában. Dr. RUBÖCZKY ISTVÁN
