Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 3. szám - Hasák Vilmos: Pedagógusaink helyes és eredményes kezdeményezései

a továbbhaladás előfeltétele. Ezt a felmérést mindig ismétlésnek kell megelőznie. Már az ismétlés során is szem előtt tartja, hogy a nyelvtani ismeretanyag és az irodalmi ismeretek szorosan összefüggnek egymással. Mivel a tanterv bizonyos fokig szabad kezet ad a tanítónak, a szerző általában addig ismétel, ameddig a körülmények úgy kívánják. A nagy gonddal összeállított felmérő tollbamondásszövegekben a fogalmazásfajták követelményeinek is eleget tesz. Munkájában bemutatja, miképpen végzi a mutatkozó hibák és hiányosságok tervszerű kiküszöbölését. Az oktatás és a nevelés egységét azzal biztosítja, hogy a nyelvtani jelenségeket nevelő jellegű példamondatokkal szemlélteti. Módszeres eljárását néhány gyakorlóóra anyagán mutatja be. Óráin az iskola rendelkezésére álló szemléltető eszközökön kívül olyan szemléltető anyagot is használ, amelyet maga készít. Kellő fontosságot tulajdonít a sokoldalú elemzések során adódó ismétlési lehetőségeknek. Nemcsak a javítást, hanem a házi feladatok kiválasztását is különös gonddal végzi. Külön értékként kell megemlíteni, hogy őszintén ír az általa elkövetett hibákról is. Ebből a munkából lépten-nyomon árad az anyanyelvszeretet, amelyet a lelkes szerző minden kínálkozó alkalommal igyekszik átplántálni tanítványaiba. A szakbírálók véleménye szerint a munkában ismertetett módszeres eljárásokat a magyar szakosok haszonnal próbálhatják majd ki, sőt tovább is fejleszthetik. Ezt a munkát első díjjal jutalmazták.

PÁLMAI REZSŐ, a Rozsnyói Kilencéves Alapiskola igazgatóhelyettese, az eredményes geológiatanítás módszertani kérdéseit dolgozta fel. Ez az új munka szervesen kapcsolódik a szerző tavalyi pedagógiai felolvasásához f„A tanulók aktivizálása a mineralógia és a petrografia tanítása során a 9. évfolyamban“]. A szerző a felvetett problémát 9 fejezetben tárgyalja. Részletesen foglalkozik a geológiatanítás eredményes munkaformáival, és konkrét példákkal világítja meg a gyakorlatában bevált módszeres eljárásokat. A szerző figyelme a tanulók érdekköri tevékenységére is kiterjed. Ez a pedagógiai felolvasás a bírálók egyöntetű véleménye szerint a módszertani irodalomban hézagpótló szerepet tölt be. Ezért jutalmazták meg szerzőjét a legjobb munkákért kijáró első díjjal.

GERŐ JÁNOS, a Zselízi Általános Középiskola igazgatója, „Tantárgybizottságunk és a pedagógiai önképzés“ című pedagógiai felolvasásában azt a célt tűzte maga elé, hogy a magyar szakosok oktató-nevelő munkáját eredményesebbé tegye. A téma időszerű, mert a módszertani munka sikere a tantárgybizottságok tervszerű irányításától függ. A pedagógiai felolvasás első része szervezési kérdésekkel foglalkozik, és az elkövetett hibákra is rámutat. A tantárgybizottságban minden évben egy-egy központi problémával foglalkoztak, mint pl. a helyesírási színvonal emelésével, új utak keresésével a fogalmazás tanításában, a helyes vázlatkészítés és jegyzetelés kérdéseivel. A hasznos tanácsok nagymértékben elősegíthetik a sok helyütt csak formálisan létező tantárgybizottságok aktivizálását és eredményesebb tevékenységét. A szerző második díjat kapott.

RITZKÓ BÉLA, a Kassai Gépipari Középiskola tanára, „Hogyan fejlesztem a tanulók esztétikai érzékét az irodalomtanítás során“ című munkájában szintén időszerű problémát fejteget. Pedagógiai felolvasásához kérdőíveket állított össze, és felmérte, hogy mit olvasnak tanítványai. Rámutat, hogy a kitűzött cél eléréséhez a serdülők lélektanának ismerete is szükséges. Minden fiatal talál magának követésre méltó eszményképet. Ezért fontos, hogy a magyar nyelv és irodalom tanára olyan művekre hívja fel tanítványai figyelmét, amelyek a pedagógus minden ékesszólásánál nagyobb hatást gyakorolnak rájuk, és a fiatalok esztétikai érzékét is fejlesztik. Az olvasottság kérdésén kívül felveti a csehszlovákiai magyar irodalommal és a szakirodalommal való foglalkozás problémáját, a kötelező olvasmányok kérdését és az érdeklődés fölkeltésének lehetőségeit. Figyelemre méltó a munkának az a része, amelyben a szerző bemutatja, milyen módszerekkel is79