Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 3. szám - Hasák Vilmos: Pedagógusaink helyes és eredményes kezdeményezései
HASÄK VILMOS Ped. Kutatóintézet, Bratislava Pedagógusaink helyes és eredményes kezdeményezései A már hagyományossá vált szlovákiai tanévnyitó tanítói konferencia színhelye ismét Banská Bystrica volt. Az idei szeptemberi konferencia azonban nem csupán a tanévnyitás kérdéseivel és az elkövetkező hónapok legfontosabb feladataival foglalkozott, hanem Szlovákia gyakorló pedagógusainak is lehetővé tette, hogy a neveléstudomány és az iskolaügy meghívott képviselői előtt három napon át ismertessék az iskolai oktató-nevelő munkában kipróbált kezdeményezéseiket, beszámoljanak pedagógiai tapasztalataikról. 1954 óta évről évre lehetővé válik, hogy az eredményesen dolgozó pedagógusok a járási és a kerületi versenyeken pedagógustársaik előtt ismertessék a pedagógiai elmélet és a módszertani gyakorlat egy-egy kérdésének feldolgozását. A legjobbaknak bizonyult munkák a minden évben megrendezett szlovákiai döntőbe kerülnek. Ez a tervszerű tapasztalatcsere már 13 éve folyik, s ebben az évben a soktagú szlovákiai bíráló bizottságnak 42 munkát kellett a döntőben rangsorolnia. Ez a szám arról tanúskodik, hogy a szlovákiai pedagógusok mind többen igyekeznek közkinccsé tenni a gyakorlatban bevált kezdeményezéseket. A magyar tannyelvű iskolák tanítói és tanárai is ráeszméltek, hogy a pedagógiai felolvasás a tervszerű tapasztalatcsere egyik legcélravezetőbb eszköze. Az utóbbi években mind több és több csehszlovákiai magyar pedagógus dolgozta fel a gyakorlatban kipróbált és bevált kezdeményezéseit. Ez év szeptemberében már hét magyar pedagógus munkája került a szakbírálók elé. Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a tapasztalatcsere-verseny szlovákiai döntőjében pedagógusaink valamennyien jól megállták helyüket. Örvendetes tény az is, hogy a három legjobbnak bizonyult pedagógiai felolvasás közül kettőnek a szerzője magyar pedagógus. PRUSZÄK ZOLTÁNNÉ, a Szepsi Általános Középiskola tanítója, „Hogyan tanítom a nyelvtant a 9. osztályban“ című pedagógiai felolvasásában hálátlannak látszó, de annál fontosabb témával foglalkozik. Mivel a tanulók — akár továbbtanulnak valamilyen középiskolában, akár nem — a tantervi követelmények szerint a 9. évfolyamban foglalkoznak utoljára rendszeresen a magyar nyelv nyelvtanával, a szerző a lelkiismeretes pedagógus kitartásával arra törekszik, hogy tanítványait tartós anyanyelvi ismeretekkel vértezze fel.*) Gazdag tapasztalataira támaszkodva óráit részletesen elemzi. Amint maga is megállapítja, munkáját megkönnyítette, hogy állandóan figyelemmel kíséri a módszertani szakirodalmat. Abból indul ki, hogy a tanulók tudásának felmérése az eredményes munka, *) A magyar nyelv tanításával foglalkozó munkákban a szerzők az érettségiző ifjúság nem kielégítő nyelvtudásának egyik okát abban látják, hogy a középiskolákból száműzték a nyelvtant. Ezzel a megállapítással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a nyelvtan nemcsak a magyar tannyelvű középiskolák tantervéből, hanem tanítási nyelvre való tekintet nélkül valamennyi csehszlovákiai középiskola tantervéből is hiányzik. Amennyiben az anya- nyelvtanítás mostani koncepciójának ez a hiányossága egész Csehszlovákiában hiányosságnak bizonyul, a közeljövőben esedékes koncepciómódosítás során az illetékeseknek ezt föltétlenül tekintetbe kell majd venniük. (A szerk. megjegyzése.) 78