Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 2. szám - Deme László: Nyelvi nevelés és beszédkultúra II. / Nyelvművelés

a mondat (vagy mondattöredék) befejezetlenségét. Egyik korábbi példánk így hangzott: Ha elmennék, és Jóskát is vinném, velünk jönnél? S itt az első két befejezetlen résznek „lezárt“ dallama van (vagy lehet), mint a befejezett mondatoknak. Miért lehet az? Amiért a kérdő vagy felszólító mondatnak „kijelentő“ dallama: mert itt a mondat nyelvi megfogalmazása nyilvánvalóvá teszi, hogy ezek a részek befejezetlenek — a mondat elején álló Ha kötőszó mutatja ezt —; s így fölösleges a hanglejtésnek is jeleznie a befejezetlenséget. (Itt is érvényes tehát a tétel: a különleges hanglejtésformára akkor van szükség, ha más nyelvi eszköz nem jelzi a tartalmi sajátosságokat.)

b) Ezeket az értelmi alapformákat az érzelem színezheti, de alapvetően nem az utolsó szótagon van mellékhangsúly, hanem az utolsó előttin, a dallam már csak lefelé csúszó) dallamformának van egy olyan változata, amelyik a mondat utolsó szótagján mellékhangsúlyt hord, és dallamában is egy kis felugrást mutat az utolsó előtti szótagról az utolsóra. Ez a mondatot figyelmeztető, sürgetőbb árnyalatúvá teszi, akármilyen tartalmú: „Kész az ebéd!“; „Kik voltak nálad?“; ,,/nduljaro/c!“. (De a dallam valóban ugorjon az utolsó előtti szótagról az utolsóra; nehogy az utolsón belül csússzon fölfelé, mert az éneklés!) — Ha nem az utolsó szótagon van a mellékhangsúly, hanem az utolsó előttin, a dallam is erre ugrik fel, s az utolsóra leesik ismét. Ez a mondatnak kedélyesebb, bizalmasabb, beszélgető árnyalatot ad: „Hozom az ebédet!“; „Jó volna-e fürödni?“; „Kenyeret is hozzatok!“.

c) De nemcsak a szakaszokon belül vannak magassági különbségek; nem egyforma az egyes szakaszok átlagmagassága sem.

Mondatainkban minden (hangsúlytól hangsúlyig terjedő) hanglejtési egység tulajdonképpen két szélső pont között mozog: Te voltál, (állításként, az elején nagy eséssel); Te voltál? (kérdésként, a végén nagy eséssel). Az első formában az első, a másodikban az utolsó előtti szótag ejtése a legmagasabb; és mindkettőben az utolsóé a legmélyebb. — Néha fontossá válik még egy közbülső pont figyelembe vétele is: Te voltál! (figyelmeztetően, a végén kissé felugró dallamformával): Te voltál (, ne is tagadd) (befejezetlen szakaszként, középtájt lebegő hanglejtéssel). Itt az első példában az utolsó szótag, a másodikban az egész ejtése a középtájon lebeg.

De a két szélső pont által közrefogott skála nem mindig fekszik egyforma magasan. Vegyük a hangsúlyozásnál bemutatott példát: Így volt — ha tetszik, ha nem —, és változtatni nem lehet rajta. Hangsúlyban-hangerőben is tapasztaltunk eltéréseket, szintkülönbségeket itt. S ha újból elolvassuk hangosan, megérezzük: az egyes szakaszoknak magassága (így mondjuk: magassági fekvése) sem azonos. Kár is részleteznünk: az átlagos hangerővel az átlagos magasság; a lenyo- mottal egy ennél alacsonyabb; a mondathangsűlya folytán felemelttel a legmagasabb hangfekvés jár együtt. A hanglejtés viselkedése tehát ebben — amint egy-két egyéb jelenségben is — csak kísérője, mintegy vetülete a hangsúlyénak.

3. A szünet az értelmi tagolás eszköze. Igaz: a levegővétel is megköveteli, hogy szünetet tartsunk időnként; de az igényes és értelmező felolvasó és beszélő nem ott tart szünetet, ahol levegőt kell vennie, hanem fordítva: ott vesz levegőt, ahol értelmi okokból amúgy is szünetet kell tartania. S persze vigyáz arra, hogy légzése ne legyen hangos, sípoló, hörgő; s hogy a levegőt észrevétlenül vegye, ne kapkodva.

A szünetek nem egyforma időtartamúak. Leghosszabb a szünet két önálló mondat között, legrövidebb két mondatrész közt; a tagmondatok közt közepes hosszúságú. Persze ezek a megállapítások csak nagy vonalakban érvényesek; a szünet időtartamát sok körülmény befolyásolhatja. Nem ritka például, s nem is helytelen, hogy a kötőszóval kapcsolt tagmondatok között a szünet elmarad, minthogy a kötőszó meg a tagmondat eleji hangsúly úgyis jelzi az egységek közötti határt. Például: Bevallotta, hogy ő a tettes; A szerszámokat fogjátok meg, és hozzátok haza! Eltévedt, mert nem ismerte az utat. Mindegyiküket végigmond54