Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 2. szám - Deme László: Nyelvi nevelés és beszédkultúra II. / Nyelvművelés
A második alaptörvény: hogy hangsúlytalan az, amit a körülmények, szokások stb. természetessé tesznek; s 'hangsúlyos, amit e természetes dolgokhoz hozzáfűzünk. Kalappal a fejemen, táskával a kezemben nem így búcsúzom: „Kimegyek az d/lomásra, s eZutazom Nyitrára“-, hanem így: „Az állomásra megyek, s Nyitrára utazom“. Mert azt, hogy megyek, a helyzet világosan mutatja, fölösleges volna hangsúlyoznom; s ha már az állomásra megyek, az is természetes, hogy utazom. Az első tagmondatban tehát csak az a hangsúlyt igénylőén új és fontos, hogy az állomásra indulok, nem máshová; a másodikban meg, hogy Nyitrára utazom, nem egyéb helyre. A harmadik alapszabály: hogy hangsúlyos az is, amit szembeállítok valamivel. (Tulajdonképpen már az előző mondatokban is szembeállítottam: Jóskát vagy a tanulást, illetőleg az állomást és Nyitrát minden más szóba jöhető lehetőséggel.) így mondom tehát: „Ne holnap indulj, hanem még ma!“, erősen hangsúlyozva mindkét időpontot, mert szemben állnak egymással. — A szembeállítás olykor nem szavakra, csak szórészekre vonatkozik; ilyenkor a szónak bármelyik (szembeállított) részére vethetek erős hangsúlyt. Például: „Ez a'gz/erek nem komolyodik, csak komolykodik“. De ez már szoros kivétel! Mert általában a hangsúly a szónak első tagjára esik (ha van). Még az összetett szónak is az első szótagja kap csak hangsúlyt: „asztalfiók, Zendítőkerék, asztalitenisz-csapatmérkőzés“; és így tovább. És negyedikül: a szembenállás törvényéből értetődően, a mondatban hangsúlyos az is, ami előre- vagy visszamutat: „Ott egy aZma, azt hozd ide!“; és: „Ő is azt akarta, hogy induljunk“. b) Ezeket az értelmi alapformákat az érzelem színezheti, de nem változtathatja meg. Érzelmi okokból hangsúlyossá válhat a szónak valamelyik — páratlan sorszámú, leginkább a harmadik — szótagja, illetőleg összetett szóban az összetétel második elemének első szótagja is. (Ezért ezeket a helyeket a szó mellékhangsúlyos helyeinek nevezzük, szemben az első szótaggal, amely a szónak főhangsúlyos helye.) — De az érzelmi hangsúly az első szótagra eső értelmit akkor sem semmisíti meg, ha erősebb nála. Tehát: „Hihetetlen!; Borzasztó dolog ez!; Te Ziatalombitorló!; Megőrülök!“: a szó eleje nem hangsúlytaia- nodik el. c) Hangsúlyaink a mondatban nem egyforma erősségűek, sőt a hangsúllyal kezdődő egyes részek átlagereje is eltér egymástól. Vegyünk csak egy ilyen példát: „így volt — ha tetszik, ha nem —, és változtatni nem lehet rajta“. Ha hangosan felolvassuk, érezzük, hogy az így és a változtatni nagyjából egyforma hangsulyú; de a ha tetszik, ha nem rész két ha kötőszava ezeknél kisebb, a nem szó pedig az egész mondatban a legkiemelkedőbb, a legnagyobb hangerejű. — Sőt: nem is csak a hangsúlyok ereje különbözik, hanem a velük kezdődő részek átlagos hangereje is: az Így volt... és változtatni részeké közepes; a közbevetett ha tetszik, ha nem részé leszorított, gyengébb; a nem lehet rajta része megemelt, felerősített. Ezért három hangerőfokozatról beszélünk. Szereposztásuk: az átlagosnál gyengébbet a közbevetett részek „lesüllyesztésére“, az átlagosnál erősebbet a legfontosabb részek kiemelésére használjuk. Minthogy ez az utóbbi az egész mondaton uralkodik, a vele kezdődő részt mondathangsúlyosnak nevezzük; az átlagosat, mivel csak egy kisebb szakaszt fog át, szakaszhangsúlyosnak. 2. Nézzük most a legfontosabbakat a hanglejtés kérdéseiből! aj A csapat már együtt áll. A csapatvezetőtől megkérdem: Indulunk? Kérdésem lejtése az első szótagról a másodikra felugrik, majd onnan az utolsóra leesik. — De ha a mellettem álló érdeklődik tőlem, hogy mit válaszoltak: indulunk-e már; neki már így felelek: Indulunk. Ebben a dallam az első szótagról a másodikra hirtelen leesik, s utána már alig csúszik valamit lefelé. — Majd a csapatvezető, mintegy parancsként, kihirdeti: Indulunk! Hangja mind a há52
