Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 2. szám - Teleki Tibor: Objektív fogódzók keresése a tanulók helyesírási készségének elbírálásában

TELEKI TIBOR adjunktus, Ped. Fakultás, Nyitra

Objektív fogódzók keresése a tanulók helyesírási készségének elbírálásában

Mindanyian egyetértünk abban, hogy a helyesírást legelsősorban nem osztályozni kell, hanem tanítani. Hogy mégis az egységes és objektív elbírálás kritériumainak kérdésével foglalkozunk, a gyakorlat tette szükségessé. Nagyobb felmérésekkor, felvételi vizsgákon vagy egyéb alkalmakkor szembeötlő, hogy a tanulók tudásának elbírálásában egyes iskolákban milyen szélsőséges és eltérő gyakorlat uralkodik.

Az 1963—64-es tanévben egy országos jellegű felmérést végeztünk. Két iskola kivételével minden csehszlovákiai magyar tannyelvű általános középiskola első osztályában megírattuk a tollbamondásokat, összesen 711 tanulóval.

Noha mind a tollbamondások meg- íratásakor, mind pedig javításakor azonos elvek szerint jártunk el, óriási különbségeket tapasztaltunk az iskolák színvonalában. A felmérésnek alávetett osztályok közül a legjobb osztály hibapontátlaga 51,5 ,a leggyengébbé ezzel szemben 109,1, tehát a kétszeresénél is nagyobb. Ugyanakkor a két osztály tanulóinak magyarból kapott félévi érdemjegyeiben szinte semmilyen különbség nincs.

Felmérésünk igazolta a pedagógusoknak azt a véleményét, hogy az azonos osztályzatok a legkülönbözőbb tudást takarják (szó szerint kell érteni). Igazolta, hogy az érdemjegyek körülbelül 70 százaléka mögött nem áll ennek megfelelő érték, s ezért az érdemjegyeknek általában nincs hitelük. Nem kell bizonyítanunk ez áldatlan helyzet tarthatatlan voltát, s többek között ez késztetett bennünket arra, hogy a felvetett kérdéssel foglalkozzunk.

A másik indíték a pedagógusok örökös dilémmája: a túlságosan enyhe, illetve az indokolatlanul szigorú osztályozástól való félelem.

Harmadszor ugyancsak felmérésünk adatai szolgáltak indítékul. Megállapítottuk, hogy 711 elsős tanuló összesen 53072 hibapontot követett el a tollbamondásokban, így az egy tanulóra eső hibapontátlag 74,64, kerekítve: 75 hp. Ez a szám első tekintetre óriásinak tűnik, de nyomasztóvá válik, ha akár Kal- márné H. Ä., akár Somogyi-norma osztályozási normájának pontszámaival hasonlítjuk össze, ugyanis az enyhébbnek tekintett Somogyi-norma szerint a 711 tollbamondás alapján az általános iskola utolsó évfolyamában 708 tanulónak buknia kellett volna, két tanuló kaphatott volna elégséges, egy tanuló pedig közepes osztályzatot. Ez az eredmény természetesen két okból is elfogadhatatlan:

1. A 708 tollbamondás helyesírása nem egyforma (21 hp.-ostól 247 hp.-osig mindenféle található közötte).

2. Minden osztályozás csak akkor teljesítheti didaktikai küldetését, ha nagyobb aránytalanságok nincsenek benne.

Az eredmény okait kutatva több dologra is gondolhattunk:

1. Az oktatás mulasztásaira,

2. felmérésünket valahol elhibáztuk,

3. az ismert normák fogyatékosságaira.

1. Ismert, hogy nálunk, Csehszlovákiában a magyar nyelvhasználat csak bizonyos nyelvi rétegekben eleven, a közélet stb. nyelve nem magyar, s a terjedő bilingvizmus itt is érezteti hatását. A csehszlovákiai magyar iskolaügynek még mindig nem sikerült megnyugtatóan megoldania az 1945 után keletkezett helyzet káderproblémáit. Ezek nyilvánvaló eltéréseket eredményezhetnek a magyarországi és a mi színvonalunk között, nem szorul azonban bizonyításra, hogy nem lehetnek együttesen sem ekkora különbség okozói.

2. Felmérésünkben és a tollbamondások javításában lényegében Kalmár42