Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 2. szám - Teleki Tibor: Objektív fogódzók keresése a tanulók helyesírási készségének elbírálásában
né H. Ä. ismert normája szerint jártunk el. Csekély eltérést okozhatott maga a felmérés szokatlansága, ill. a felméréseknél szükségszerűen terjedelmesebb szöveg szokatlansága. A különbséget némileg magyarázhatja, de nem indokolhatja ez sem. 3. Ezek után jutottunk arra a következtetésre, hogy elemezzük az általunk jobbnak tartott és ezért a szövegek javításakor is alkalmazott Kalmárné* H. Ä. normáját. Megállapítottuk, hogy e normának vannak eredményei, több részlet hasznosítható belőle, ugyanakkor kiegészítésre, más vonatkozásban meg éppen korrekcióra szorul. A normajavaslat két fontosabb rész^ bői áll: 1. hibaminősítési rendszerből, 2. osztályozási normából. 1. A hibaminősítési rendszer kellő körültekintéssel veszi figyelembe az évfolyamok tananyagát, az esetleges hibák nyelvtani természetét, s ennek alapján a hibákat durva, súlyos és kis hibának minősíti 3, 2, 1 hibopantnyi értékben. A minősítési rendszer szerint javított tollbamondás hibapontjainak száma relatíve már kifejezi a tanuló helyesírását. Ez lényegében jó a javaslatból, a javítást mi is ennek alapján végeztük, szükségesnek látszott azonban a hibák további, mindenekelőtt gyakoriság és típusok szerinti differenciálása, s az I. gimnáziumi osztály szintjének megfelelő nehézségi fokra való emelése. 2. Az osztályozási normát a kapott eredmények miatt, sajnos, nem hasznosíthattuk, noha egészen természetes, hogy valószínűleg ez is gyakorlati tapasztalatok eredményeit rögzíti. Itt azonban meg kell említenünk, hogy ez az osztályozási norma egészen természetes akadályoknál fogva nem veszi figyelembe az országos átlagot, s a szerző — cikkének befejező részében — elképzelhetőnek tartja, hogy a különféle területi munkaközösségek adottságaiknak megfelelően dolgozzák ki osztályozási normáikat. Egy ilyen lehetőség azonban a normát megfosztaná standardizáló szerepétől, tulajdonképpen attól, amiért a normára egyáltalán szükség van. Meg kell említenünk azt is, hogy az osztályozási norma egy oldalnyi terjedelmű szövegre adja meg a pontértékeket, de nem tesz különbséget diktan- dók és egyéb írásos megnyilatkozások között, noha a különbség egészen nyilvánvaló. Nem veszi figyelembe a tanulók helyesírási készségének megállapításában eszközként használt szöveg minőségét, igényességi fokát. Megállapításaink szerint a normának e két utóbbi fogyatékossága (az országos átlag és a szöveg minőségének figyelmen kívül hagyása) okozta, hogy felmérésünk eredményei s a tanulók helyesírása ilyen egyoldalú megvilágításba kerültek. Az országos átlag számunkra nem okozott gondot, hisz felmérésünk eleve ezt tükrözi. Már említettük, hogy ez az átlag 75 hp., s erre nyugodtan támaszkodhattunk egy új osztályozási norma alakításakor is, mégpedig úgy, hogy a 75 hp.-t valóságos átlagnak tekintettük, mely a közepes tanulmányi eredménynek felel meg. Ebből egyszerű harmadolással megkaphatok az érdemjegyek hibapontjainak fokozatai: jeles jó közepes elégséges elégtelen 25 hp.-ig 50 hp.-ig 75 hp.-ig 100 hp.-ig 100 hp.-on felül. Az osztályzatok megoszlása most már a következő: jeles jó közepes elégséges elégtelen összesen 18 tanuló 161 tanuló 238 tanuló 158 tanuló 136 tanuló 711 tanuló Sokan esetleg kifogásolhatják az átlagolásnak mind módszernek alkalmazását. Ügy gondoljuk azonban, hogy ez az ellenvetés csak akkor lenne megokolt, ha osztályonként külön-külön alkalmaznánk. Különben az így kapott érdemjegyek megoszlása is mutatja, hogy e módszerrel valóban sikerült kiküszöbölnünk a nagyobb szélsőségeket, ilyen nem is mutatkozik, csak a felesek 43
