Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 11-12. szám - Mózsi Ferenc: Tudományos műszaki forradalom, műveltségi szint és nemzetiségi kérdés
tett: a magyar nemzetiségű lakosság számaránya az országban 46% volt. Ilyen népességi arány mellett azonban az értelmiségnek 77,1%, a népiskolai tanítóknak pedig 87% volt magyar nemzetiségű. A felvételi vizsgák eredményeinek elemzése során dr. Matej Lúčan, iskolaügyi megbízott elvtárs (1966 szeptemberében Banská Bystricán tartott beszédében) rámutatott, hogy a középiskolai és főiskolai tanulók szociális összetétele nem felel meg a lakosság szociális összetételének. A középiskolákra 9,6 százalék, a főiskolákra viszont 12,5 százalék paraszti származású tanuló jelentkezett. Tudjuk azonban, hogy Szlovákia szlovák nemzetiségű lakosságának 25,2 százaléka, az ukránnak pedig 37 százaléka és a magyar nemzetiségűnek 40,5 százaléka dolgozik a mező- és erdőgazdálkodásban. Tehát annak ellenére, hogy ez össz-szlovákiai és elsősorban szociális probléma — nálunk a legégetőbb kérdés, mely az arányok eltolódása miatt nemzetiségi kérdéssé „lép elő“. Ezért kell határozottan harcolni minden olyan irányzat ellen, mely növeli vagy egy szinten tartja a műveltségi szint még meglevő aránytalanságait és ezzel fékezi hazánk gazdasági előrehaladását. Ismert tény ugyanis, hogy (az 1961 márciusi népszámlálás szerint) Szlovákia aktív lakossága 2,7%-ának, a magyar dolgozók 0,6%-ának van főiskolai képesítése. Általános középiskolai képesítése Szlovákiában a lakosság 2,3%-ának, a magyar lakosság köréből 1,7%-nak van; szakközépiskolai képesítése Szlovákiában a lakosság 4,3%-ának, a magyar dolgozók köréből pedig 2,3%-nak van. Ugyanakkor azonban tudnunk kell, hogy Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának számarányához (12,5%) viszonyítva, mind a magyar tannyelvű kilencéves alapiskalák tanulói, mind pedig a magyar pedagógusok számának korrelációja (11,4%, illetve 11,9%) megfelel. Jozef Lenárt miniszterelnök elvtárs a bratislava-újvárosi Körzeti Nemzeti Bizottság képviselőinek a következőket mondta: „Most már nem elégedhetünk meg a történelmi visszatekintésen alapuló összehasonlításokkal. Valóban reális következtetésekre csak akkor juthatunk, ha a nemzetközi versengés sikeres részvevőinek eredményeit is szem előtt tartjuk.“ (Űj Szó, 1966. július 24.) A mi esetünkben ezt az összevetést nyilván az össz-szlovákiai átlaghoz kell mérni. Tehát azt, hogy — vajon minden egészséges gyermek 81,2 százaléka megszerzi-e a teljes kilencéves alapiskolai végzettséget (ezen a téren e lemaradásunk csupán 0,7 százalék), — vajon a kilencedik osztályt sikeresen befejező tanulók össz-szlovákiai átlagnak megfelelő 47,5 százaléka tovább tanul-e a közép- és szakközépiskolákban. Minden iskolai oktatás köznevelési méretben ugyanis csak akkor eredményes, ha ugyanolyan arányban vezeti el tanulóit céljukhoz, mint a többi iskola. Ez végeredményben minden pedagógiai propaganda alapja. Ezt kell minden iskolának elsősorban szem előtt tartania. Ehhez kell hogy mérje munkája eredményességét a még meglevő (vagy csak annak vélt) objektív és szubjektív akadály ellenére is minden pedagógus. A magyar tannyelvű középiskolák hálózata ma már lehetőséget nyújt a még meglevő aránytalanságok bizonyos fokú kiegyensúlyozására. Ezért sűrűbb pl. az általános középiskolák ( ezek elsősorban a főiskolai stúdiumokra előkészítő intézmények) meg a mezőgazdasági szak-középiskolák hálózata 323 i
