Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 1. szám - Ratimorszky Gyula: Mélyítsük el kapcsolatainkat a szülőkkel
átadásánál szóbelileg is tájékoztatjuk az új osztályfőnököt a lényegesebb észrevételekről. Ezek alapján az osztályfőnök felkészülhet az új osztály tervszerű irányítására. A pedagógiai jegyzetek alapján reálisabb képet alkothat arról, hogy az osztály tanulói közül melyik szorul behatóbb irányításra. A nevelési problémák felvetődése során így könnyebb megállapítani a bajok okozóit, a diagnózist. Ezért a jegyzeteken fel kell tüntetni a családlátogatás folyamán észlelteket. A bejegyzéseknél ügyeljünk, hogy csak a lényeges tények kerüljenek a jegyzetekbe. 2. A családlátogatás megszervezése és lebonyolítása Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy pedagógusaink sok esetben csak akkor tettek eleget a kötelességüknek, ha az osztályban „nehéz esettel“ álltak szemben. Pedig ilyenkor a bajok orvoslása már nehezebb. Ezért szükséges rendszeresen, tanév elejétől beütemezni a családlátogatásokat, amelyek kellő lehetőségeket nyújtanak a szülők életének megismerésére. A kapcsolat során meggyőződhetünk a szülők nevelési módszeréről, életszemléletéről, anyagi helyzetéről stb. Mindez attól függ, hogy a látogatóba érkező pedagógus milyen kapcsolatot tud létrehozni a családdal. A közvetlen, emberi hangnem a legjobb segítőtárs a tartós kapcsolatok kialakításában. Ha a szülőkkel sikerül együtt dolgozni, tanulóinkat könnyebben megóvhatjuk a káros hatásoktól. Gyakran felvetődik a kérdés, hogy az osztálytanító hol kezdje meg a család- látogatást. A gyakorlat bebizonyította, hogy a családlátogatásokat a nehezen nevelhető tanuíók szüleinél ajánlatos kezdeni. Tudjuk jól, hogy két-három feltűnően viselkedő, rossz magatartású tanuló kedvezőtlen hatást gyakorolhat az osztály többi tanulójára is. A pedagógiai jegyzetek alapján döntsük el, hol végezzük az első látogatásokat, melyek folyamán szeretnénk fényt deríteni nevelési problémáinkra. Természetesen az első alkalommal ez nem szokott sikerülni. Ezért minden családlátogatáskor más-más célt kell követnünk. Első alkalommal elégedjünk meg azzal, ha tudomást szerzünk arról, milyen környezetben él a gyermek, milyen a családi légkör és a szülők álláspontja az iskola követelményeivel szemben. A további látogatás alkalmával vessünk fel egy-két aktuális pedagógiai problémát is, (pl. a magyar tannyelvű iskolák helyzete, a szlovák nyelvtudás jelentősége, az anyanyelvi oktatás, a pálya- választás stb. ...), amely a szülőket érdekli. A beszélgetést úgy irányítsuk, hogy ne legyen oktató jellege. A látogatást végző pedagógus ügyeljen arra, hogy a megbeszélés értelmi fonalát végig a kezében tartsa és szakszerűen irányítsa. A jól levezetett családlátogatás felér egy szakelőadással, amely felbecsülhetetlenül növeli a tanító tekintélyét (ez éppen a mi körülményeink közt nagyon fontos). A fentiekből nyilvánvaló, hogy alapos felkészülés nélkül nincs értelme a családlátogatásnak. Tehát minden látogatás előtt legyen elképzelésünk, milyen problémára szeretnénk feleletet kapni. Ha a 6—9. évfolyamok tanulóiról van van szó, ismernünk kell a szaktanítók véleményét és észrevételeiket is. Csak ezek után alkothatunk véleményt tanulóinkról. Ezután kollégáink véleményéből hámozzuk ki a lényeget. A látogatások folyamán részesítsük előnyben a rossz családi körülmények között élő tanulókat is, mivel ilyen családoknál csekély időt szentelnek a gyermek nevelésére. Ilyen családoknál feltétlen szükséges külön-külön beszélni a szülőkkel. Ha ezt a családlátogatás során nem tudjuk megvalósítani, akkor hivassuk be őket az iskolába. A tanítók vezessék be a kéthetenkénti fogadó órát. Olyan véleményekről is hallottunk, hogy a jó magaviseletű tanulók szüleinél szükségtelen látogatást végezni. Véleményem szerint ez téves felfogás. Az eredményes nevelés érdekében meg kell győződnünk arról is, hogy a jó anu- lók szülei milyen ráhatásokat alkalmaznak gyermekükkel szemben. Miből me28
