Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 1. szám - Deme László: Nyelvi nevelés és beszédkultúra / Nyelvművelés
az autóbusz, vonat)? Hány kilométerre van a járási széhely, van-e a falunak vasútállomása? d) A falu hány lakosára esik kb. egy telefon, rádió, televízió, autó, motorkerékpár, mosógép, jégszekrény? Ny el vmű veié DR. DEME LÄSZLÖ egyetemi tanár Nyelvi nevelés és beszédkultúra Régi ígéretem kötelez, s most a személyes felhívás már sürgetően késztet rá, hogy a szlovákiai magyar iskolák nevelőinek elmondjak egyet-mást így a nyilvánosság előtt is abból, amit ismeretterjesztő előadóként, azután továbbképzés keretei között szakmai tanácskozásokon, baráti együttlétek alkalmával meg egyéb formákban már sokukkal megbeszéltem, bár kimeríteni — a dolog természeténél fogva — sohasem tudtam; s aminek lényegét előre vetítve így tudnám röviden összefoglalni: A nyelv a gondolat anyagi burka, a beszéd a gondolatnak közvetlen valósága. A nyelv átfogja egész életünket, minden tevékenységünket; s ezért a nyelvi nevelés, mégpedig elsősorban az anyanyelvi nevelés, nem a magyar szakos pedagógus reszortfeladata — bár az oroszlánrész persze őrá hárul —, hanem az egész nevelőtestület közös ügye; a nevelési folyamatnak egyik általános feladata és problémája. Mert amikor a tanuló az anyanyelvet tanulja, ,,a“ nyelvet, ,,a“ nyelvtant tanulja; s amikor „a“ nyelv mélyébe hatol, a gondolkodás tartalmi logikáját és formai szépségeit fedezi fel magának; azaz a teljesebb emberré, „homo logicus“-szá és „homo aestheticus“-szá fejlődés útján lép előbbre és előbbre, — De persze csak akkor, ha a nyelvtan, a helyesírás, a nyelvhelyesség, a stilisztika nem megannyi külön stúdium a számára, hanem valóban szerves egység; s egyikük sem afféle „tantárgy“, hanem a nyelv és a vele kifejezett gondolat rejtelmeibe való behatolásnak újabb és újabb területe, és egyben eszköze; ha tehát el tudunk fejlődni, odáig, hogy a nagy hagyományú, de legtöbbünk számára mégis csak rossz emléket idéző nyelvtanoktatás a mi kezünkben valóban nyelvi neveléssé váljék, amely anyagában és végrehajtásában egyaránt egy és oszthatatlan ... Talán nehéz és bonyolult e néhány mondat; de lévén „credo“ és „ars poetica“ egyszerre, úgyis csak előlegezni kíván, nem kifejteni. A részletező megvilágítás a továbbiak feladata. A részletezést most nem a kiejtésnek, a beszéd hangalakjának vizsgálatával kezdem, mert megnyilatkozásaink sem a hangalaki megformálással kezdődnek, hanem a gondolatival. A kiejtés a mondatszerkesztésnek nem előzménye, hanem következménye; s nem is vizsgálható célszerűen a formát megszabó tartalomnak kellő figyelembevétele nélkül. I. A SOKOLDALÚ ELEMZÉSRŐL Mint a tantervből tudjuk (bár a tanítási gyakorlatból — sajnos — nem mindig látjuk), az alapfokú iskolák nyelvi nevelőmunkájában mint elérendő szint, e) Van-e a faluban élelmiszerüzlet, vendéglő, cipőjavító, textilüzlet, varróüzem, fodrászat. Mit vásároltak a múltban a városban és mit vesznek még ma is a városban?! Milyen gyakran (és rendszeresen?) járnak a városba vásárolni? 20
