Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 10. szám - Kovács Dániel: Problémák az elégtelen osztályzattal kapcsolatban
Vass Gyula és kol.: Segédkönyv az osztályfőnöki munkához — TK Bpest 1961. Juraj Brt'ka: Metodika výchovy a vyučovania — SPN Blava 1965. Dr. Gustav Kníže a kol.: A kommunista nevelés kérdéseihez az első évf. — SPN Blava 1965. Dr. Radnai: Öröm és gond a gyermek Bibliotheca — Bpest 1966. MUür. Jura; Cervenka: A tanuló hygiéniája — Slov. ústav zdrav, osvety Blava 1960. MUDr. Viera Litvinenková: A tanulók szabad idejének helyes felhasználása — SÜZO Blava 1964. Dr. Milan Beniak: Az úttörőtáborok az egészségedet is szolgálják — SÚZO Blava 1963. Csáky Imre: Hagyományok és új módszerek az 1.—4. oszt. számtanításban — TK Bp. 1966. KOVÁCS DÁNIEL igazgató, Eodrogszerdahely Problémák az elégtelen osztályzattal kapcsolatban A végleges osztályzat eldöntése, s általában a tanulók értékelése nem egyszerű dolog. Az új osztályozási szabályzat nagy segítséget nyújt a pedagógusnak a tanulók reális értékelésénél. Figyelembe veszi nemcsak az érdemjegyek fokozatainak eléréséhez szükséges feltételeket, (az ismeretek terjedelmét, mennyiségét] hanem irányt mutat a tanulók komplex módon történő értékeléséhez. Ennek ellenére komoly gondot okoznak mindnyájunknak a hanyag és gyenge elő- menetelű tanulók. Évente sok száz gyermek és ifjú kénytelen osztályt ismételni, esetleg tanulmányait félbeszakítani s más pályát választani az „elégtelen“ osztályzat miatt. A már említett kimutatásnak is legszembetűnőbb és legkényesebb adata azoknak a tanulóknak a száma (százaléka), akik „nem feleltek meg“, nem egészen helyes kifejezéssel: a „bukott tanulók százaléka“. Volt időszak, amikor a felettes iskolaügyi szervek egyenesen „nyomást gyakoroltak“ a pedagógusokra az osztályt ismétlő tanulók számának csökkentése érdekében, különös tekintettel a munkás szülők gyermekeire. Tudjuk, hogy ennek káros következményei is voltak. Sok tanuló érdemtelenül felsőbb osztályba léphetett, elvégezte az iskolát, ás megfelelő műveltség nélkül, hiányos szaktudással került ki az életbe illetve a termelésbe. Pártunk és kormányunk, iskolügy- osztályaink, s azt hiszem, minden komoly pedagógus ma is azt akarja, hogy minél több gyermek, ifjú szerezze meg a teljes alapműveltséget. Ha a kilencéves alapiskola elvégzése minden gyerek számára kötelező, akkor meg kellene ismerniük annak egész tananyagát, s abból tehetségük szerint a legtöbbet el kellene sajátítaniuk. Ez csak úgy lehetséges, ha minden gyermek (még a leggyengébb tanuló is) elvégezhetné az alapiskola minden osztályát. A tanítás korszerűsítése, a differenciálás, s általában az új módszerek alkalmazása az oktató-nevelő munkában lehetővé teszi, hogy egyre jobb tanulmányi eredményeket érjünk el. A gyenge tanulók kérdését azonban — úgy látszik — nem tudjuk ily módon sem teljesen megoldani. Az osztályozó értekezleten kiderül, hogy vannak tanulóink, akiket a legjobb akarattal sem engedhetünk felsőbb osztályba. Sokan közülük sajnos még javító vizsgára sem mehetnek, mivel jónéhány tantárgyból elégtelenjük van. Mielőtt mérlegelnénk, hogy mégis mit kellene tennünk, le kell szögeznünk, hogy iskoláinkba különböző képességgel bíró, de szellemileg egészséges gyermekek járnak, (mert aki nem ilyen, annak különleges gondoskodást nyújtó iskolába van a helye). Szellemileg egészséges gyerekek kel330
