Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1965-09-01 / 1. szám - Futó József: Afrika - A pedagógiai időszerű kérdései a folyóiratok tükrében / Folyóiratszemle

után, mely az érettségi vizsga első részével fejeződik be, sok tanuló elhagyja az iskolát. Az utolsó 2 évfolyamban csak azok maradnak, akik egyetemre készülnek. Mindkét részben nagyfokú a differenciáltság. Az érettségi vizsga első és második részének tantárgyai központilag vannak megállapítva, de úgy, hogy az első szakasz végén 50 tantárgyból választhat a tanuló 5—6-ot, a második szakasz végén 36 tárgyból 3—4-et. Angliában az óra- és tanterveket nem a minisztérium állapítja meg, hanem az iskolák igazgatói. Ahol vannak személyi és tárgyi feltételek, ott sokféle tagozatot működtetnek, illetve sok választható tantárgyat ajánlanak fel. A középiskola 2 utolsó osztályában (sixth form) gyakran olyan differenciált az oktatás, hogy szinte nem is lehet közös óra- és tantervekről beszélni. Az angol, a matematika, az idegen nyelv, történelem, földrajz az alsó 5 osztályban mindenki számára kötelező, az angol és egy idegen nyelv a felső osztályokban is.

Az USA-ban a differenciálás a 6 osztályos középiskola alsó 3 osztályában (junior high school) kis mértékű, de annál nagyobb a 3 felső osztályban. (Senior high school.) Itt részben tagozatok működnek, részben sok a választható tárgy. Legtöbbször 3 tagozat működik: az akadémiai (felsőfokú tanulmányokra előkészítő), általános (szakmai előképzés nélkül) és ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi stb. (szakmai előképzéssel). A kötelező tárgyak köre sokkal kisebb, mint bárhol Európában, a tanulók idejük nagyrészét fordíthatják szabadon választható tárgyakra, melyeknek száma egy iskolában 20—30.

Magyarországon igen kis mértékű a differenciálás: az általános iskolában egyáltalán nincsen, a gimnáziumban pedig csupán reál- és humán (leépítés alatt levő) tagozat, s újabban speciális irányú (matematikai, idegen nyelvű) osztályok működnek.

KOMENSKÝ (Csehszlovákia)

Differenciált

oktatás a cseh nyelv óráin

(Bohumil Klement)

A diffenerciált munka néhány lehetőségét veti fel a nyelvoktatás terén, amej lyek lehetővé teszik a nyelvtanítás új formáinak érvényesítését.

A nyelvtan és helyesírás óráin a tanulókat kétféle módon osztályozhatjuk. Alakíthatunk az osztályban 2—3 csoportot, amelyek mindegyikében hasonló színvonalú diákokat osztanak be, akik képesek megfelelő hosszúságú és igényű feladatok kidolgozására. E csoportok közül az átlagon felüli színvonalat kép^ viselők önállóbban és rövid előkészítés után dolgozhatnak, míg a gyengébb tanulók nagyobbára a tanító irányításával haladnak, esetleg az egyes feladatokat szóban vagy írásban közösen oldják meg a táblán.

Egyes feladatok megoldását másfajta csoportokban is végezhetjük. Az egész osztály számára felállított azonos vagy hasonló feladaton 4—5 tanulóból álló részlegek dolgoznak. A pajtáši viszonyt véve alapul, egy-egy ilyen részlegben lehetnek jó, közepes, és gyenge tanulók. Céljuk az, hogy a részleg munkájának végeztével minden feladat megoldásra kerüljön, és a részleg vezetője képes legyen az értékelésnél álláspontját az egész osztály előtt megvédeni. Ez a módszer különösen Ausztriában és Lengyelországban terjed, ezzel kívánják kifejleszteni a megfelelő munkaviszonyokat és társadalmi kapcsolatokat, ezenkívül fokozzák a diáikok aktivitását egy kis közösség keretein belül. A munka eredményének közlésekor hangsúlyozzák a nézetkülönbségek egy nevezőre hozását. Természetesen itt sok buktató is merülhet fel, így pl. nevelési szempontból a „vezér“ kérdése, munkaszervezés szempontjából pedig a tanulók mindegyikének aktív részvétele, nehogy csak a legkiválóbb gondolkodjon és a többiek más tollával ékeskedjenek.

28