Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 7. szám - Kerékgyártó Imre: Irodalom és iskola
jelentősebb a szerepük. De a szubjektivizmus ellen kellő meggyőző erővel még Ön sem vonultatta fel kedves Tanító Elvtárs — az objektív tények egész sorát. Nem bizonyította kézzelfogható számokkal, hogy az alapiskolában milyen a lemorzsolódás aránya: milyen a közép- és a főiskolákban sikerrel továbbtanulók relatív száma. Tehát nem az egyedi esetekről van itt szó, mert egy-egy kiragadott példával mindent be lehet bizonyítani. Azt is, hogy valamilyen éles eszű angyal vagy pedig tök-buta ördög a mi ifjúságunk. A csehszlovákiai magyar tanítók feladata, hogy felvértezzék tanulóinkat a magyar és a szlovák nyelvtudással, a magyar, a cseh és a szlovák nép haladó kulturális örökségével, tehát több tananyaggal, mint a szlovák tannyelvű iskolák. Mindez természetesen elsősorban a pedagógustól követel több tudást, hozzáértést — egyszóval, a nagyobb felelősségtudatból eredő, több munkát. Ezért írom levelem ma Önnek, N. B. Tanító Elvtárs, mert mint csehszlovákiai magyar pedagógus megértette társadalmunk igényét, és az ebből eredő többletmunkát nemcsak lelkesedéssel vállalja, hanem kézzelfogható és számszerűen kimutatható (habár egyelőre még kellőképpen nem propagált) végeredményekkel eleget is tesz a csehszlovákiai magyar dolgozók jogos követeléseinek. Annák, hogy elvezesse gyermekeinket életcéljukhoz. Ezt ma az eredményes tanítói munka e nagyszerű ünnepségei során hálás szívvel köszöni Önnek a Szlovák Nemzeti Tanács Művelődésügyi Megbízotti Hivatala és a saját nevében Irodalom és iskola Talán nem Horatius volt az első, de biztosan nem az utolsó olyan író, aki megfogalmazta félelmét. Különös félelemről van szó, arról, hogy a költő retteg: műveit egykor az iskolában fogják tanítani. Napjainkban nagyon sok költő álma ez a félelem: a halhatatlanság zálogát látják abban, amitől a klasszikus költő azért tartott, mert élő költő kívánt maradni: „Non omnis moriar“, és nem akart auktorrá válni. Horatius és sok más költő véleménye az iskolai irodalomtanítás bírálata egyben, annak a ténynek a felismerése, hogy a legkedvesebb olvasmány csak a legritkább esetben esik egybe az iskolák kötelező olvasmányaival. Horatius óta sokat változott a világ, benne az irodalom és az irodalom- tanítás is, ennek ellenére a ma élő írók műveiben is sokszor pejoratii? értelemben találkozunk az iskolás jelzővel. Nyíltan szembe kell tehát néznünk irodalomtanításunk problémáival, ha azt akarjuk, hogy ebben az évszázados perben végre megnyugtató ítélet szülessen. MÖZSI FERENC Dr. KERÉKGYÁRTÓ IMRE (Budapest] 194
